Évszakösszefoglaló – 2018 tavasz

Na, ez a tavasz, ez valami elképesztő volt. Bár a blogon kevésbé manifesztálódott ez az aktivitás, de belevágtam molyon egy kihívásba, ami nagyon-nagyon jótékony hatással volt az olvasási szokásaimra. Összesen 21 könyvet olvastam el a tavasz folyamán, és ezek többsége regény volt, 5 kötetnyi mangát és egy kisregényt leszámítva. A legtermékenyebb hónapom a március volt a maga 10 elolvasott könyvével, májusra kicsit leeresztettem, de még ebben a hónapban is sikerült 4 könyvet kiolvasnom. A minőséggel se volt többnyire probléma: a legtöbb elolvasott könyvet kifejezetten kedveltem, és csak egy-egy kisebb-nagyobb problémám volt velük, és arra a könyvre, ami a legkevésbé tetszett is 7,5-es értékelést tudtam adni.

A termés hónapokra bontva, megelőlegezett, nagyjábólagos értékelésekkel:

Március:

Friedrich Dürrenmatt: Az ígéret (kisregény)                9 pont

V. E. Schwab: Vicious                     10 pont

Stephen King: A Setét Torony – A harcos          9 pont

Rick Riordan: The Serpent's Shadow                  9 pont

Hiromu Arakawa: Fullmetal Alchemist 1. (angol)       9 pont

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény          10 pont         

Hiromu Arakawa: Fullmetal Alchemist 2. (angol)       9 pont

Hiromu Arakawa: Fullmetal Alchemist 3. (angol)       9 pont

Kendare Blake: Three Dark Crowns                    9 pont

Marie-Aude Murail: Tartós hullám                    9 pont

Április:

John Green: Turtles All the Way Down             10 pont

Hiromu Arakawa: Fullmetal Alchemist 4. (angol)       9 pont

Hiromu Arakawa: Fullmetal Alchemist 5. (angol)       9 pont

Gárdos Péter: Hajnali láz              8 pont

Lois Lowry: Hírvivő            (újraolvasás)           10 pont

Kondor Vilmos: Budapest noir                9 pont

Ryan Graudin: Wolf by Wolf                    10 pont

Május:

Ellen Hopkins: Impulse                 8 pont

Lois Lowry: A fiú (újraolvasás)                10 pont

Agatha Christie: Az ijedt szemű lány      7,5 pont        

Jodi Picoult: Házirend                   9 pont

Bár ennyi jó könyvből elég nehéz lett volna elvileg választani, de igazából viszonylag hamar kialakult a végső sorrend, hogy melyik volt az öt kedvenc könyvem az évszakból. Most következzenek ezek, mindegyik néhány gondolattal megindokolva:

5. Stephen King: A Setét Torony – A harcos

Mint látható fentebb, ez az a könyv, amire nem adtam amúgy maximális értékelést, mégis bekerült az öt kedvencem közé. Ennek csak részben volt az az oka, hogy nem akartam betenni újraolvasásokat. A másik ok, nyilván, hogy szerintem ez egy igenis nagyon jó könyv, az egyetlen hibája teljesen szándékolt az író részéről: nehezen értelmezhető önálló alkotásként, hiszen az egész egy hosszú lélegzetvételű prológus. A regény egésze gyakorlatilag benne van az első mondatában, és ez akár taszító is lehet sok ember számára, de úgy árad a hangulat az oldalakról, hogy végső soron én nem tudom felróni neki, egy 300 oldalas vándorlásban mutat annyit a világból, hogy egyértelműen érdekeljen a folytatás, mégis, mindent áthat egyfajta misztikum, ami leginkább ahhoz hasonlít, mintha ősi legendákat olvasna az ember.

4. Ryan Graudin: Wolf by Wolf

Komolyan meglepődtem azon, hogy mennyire szerettem ezt a könyvet, úgy is, hogy külföldi vloggerek egy időben sokat dicsérték. Mégis, a regény sok kockázatot vállal, amibe akár bele is bukhatott volna. Az alternatív történelmi világ, ahol Hitler győzött a második világháborúban, és kicsit később világhatalom a fasiszta Német Birodalom, könnyen válhatott volna hiteltelenné. A haláltábori emberkísérletekben szuperképességekre szert tett főhőst, aki kamasz lány létére a legalkalmasabb ember, hogy merényletet kövessen el a Führer ellen, még ennyire se lehetett volna komolyan venni. Mégis, ebben a könyvben valahogy minden működött nekem, még a nyilvánvaló klisékre épült mellékkarakterekben is volt annyi emberség, hogy megszeressem őket. És talán ez a legnagyobb erénye a könyvnek: az embersége, amivel az egész témához áll, és a komplexitása, hogy nem riad vissza a saját, sokat szenvedett főhősének morális dilemmáitól. Ja és a cselekmény középpontjában álló motorverseny is meglepően lekötött, szívesen olvastam volna belőle többet is igazából. A főhős különleges képessége pedig nagyon jól működött metaforaként arra, milyen újra felépíteni egy ilyen világrendítő, traumatikus élmény után az identitást, legalábbis az én fejemben.

3. V. E. Schwab: Vicious (Viszály)

A szerző miatt gondoltam, hogy szeretni fogom a könyvet, de azt azért nem gondoltam, hogy ennyire. Imádtam, hogy a szuperhősös történetek fekete-fehér moralizációját teljesen felbontja ez a történet. Tulajdonképpen egy magasan funkcionáló szociopata meg egy sorozatgyilkos macska-egér játéka az egész, és a maga szempontjából mindegyik oldal tesz erősen megkérdőjelezhető dolgokat, de csak az egyik ismeri el magáról, hogy ő rossz ember, a másik meg van győződve, hogy jobb hellyé teszi a világot. Ja és a nagyszerű az egészben, hogy egyetemista korukban ezek a srácok legjobb barátok voltak, és egy túl messzire futott gondolatkísérlet eredményeként szuperhőst csináltak magukból. Gyorsan olvasható könyv, ami garantáltan megfog az érdekes karaktereivel és a még érdekesebb viszonyrendszereikkel, és egy földhözragadtabb kontextusba helyezi az egész szuperhősös műfajt. Ja, és nemrég magyarul is megjelent Viszály címmel. (Side note: valamiért indokolatlanul imádom, hogy megtartották a cím kezdőbetűjét, még ha a szó mást is jelent, mint az eredeti cím.)

2. Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény

Egy ideje viszonylag kiábrándultam a történelmi regényekből, főleg ami a YA-interpretációkat illeti. Aztán jött ez a csoda. Ami a litván történelem egyik félig elfeledett, sötét szegletét dolgozza fel. Ami realisztikusan és kegyetlenül ábrázolja, milyen a napról napra túlélés. Ami érdekes, morálisan komplex helyzetbe helyezi a főhősnőt (akinek a szabadszájú lázadósága elsőre kicsit taszító, de később megtanulja, hogy meg kell húznia magát!). Ahol a gyerekek, ha túlélik, egy pillanat alatt lesznek felnőttek a munkatáborban. Ami okos, és hatásos, de nem hatásvadász, és nem akar érzelmileg manipulálni mindenféle trükkökkel. Egyszerűen csak jó, és kész. Olyan szívbemarkolóan brutális realista módon, mint az a témához illik.

1. John Green: Turtles All the Way Down (Teknősök végtelen sora)

Aki ismer engem, annak gondolom, nem okoztam nagy meglepetést, hiszen az író eddig összes könyvét imádtam. Mégis, ez valahogy különleges helyet foglal el a szívemben. Amikor már féltem, hogy kinőttem a regényeiből, és talán már nem találom meg benne azt, amit gimnazista koromtól kezdve eddig minden egyes alkalommal, Green valahogy megint a vesémbe látott, és pont azt az érzést írta le, ami most az identitásom szerves része. Hogy milyen együtt élni egy mentális betegséggel (vagy nem teljesen normális mentális állapottal), abban a tudatban, hogy ez teljesen sose fog elmúlni, csak jobban és rosszabbul lehet boldogulni vele együtt. Hogy az emberi kapcsolatok fontosak és meg tudnak tartani, de végső soron magadnak kell szembenézned a saját démonaiddal. Hogy az életednek szerves része az a narratíva is, amit kreálsz róla. Határozottan látom, hogy az emberek csalódottak lehetnek, amikor Green gyakorlatilag a könyv elején sarokba rúgja azt a történetszálat, amiről elvileg a könyvnek szólnia kéne a marketing alapján, de számomra sokkal fontosabbak voltak a középpontjában álló nagy kérdések. És sikerült a regénynek azzal a tökéletes, keserédes, kicsit nyitott lezárással otthagynia, amit a téma érdemel. (Meg azzal az érzéssel, hogy azonnal beszélnem kéne Greennel és/vagy a pszichológusaival, mert ijesztő, mennyire egy húron pendülünk ezzel az emberrel, és akik őt össze tudták lapátolni a depresszióból, azoknak biztos engem is sikerülne… kár, hogy ez a megoldás nem elérhető.)

Tavaszi nagytakarítás könyvtag

Tekintsünk el jóindulatúan attól, hogy már július közepe van. Egész tavasszal megpróbáltam rávenni magam egy nagytakarításra, és a motiváció része volt ennek a tagnek a kitöltése is. Csak aztán a feltöltés valahogy elmaradt.

1. Mindig elkezdeni a legnehezebb: Egy könyv/sorozat, ami a puszta méretével elijesztett attól, hogy elkezdd

Ez gyakorlatilag igaz bármelyik 500 oldalnál hosszabb könyvre a polcomon. Ezeknek már eleve félve állok neki, mert mi van, ha valamiért nem fog meg, és aztán ott van még az a rengeteg oldal, amin végig kell küzdenem magam? (Nem szívesen hagyok félbe könyvet.) De még ha tetszik is, akkor is sokáig tart elolvasni, ami alapjáraton nagyon frusztrál. Itt van például A rózsa neve, ami tudom, hogy nagy klasszikus, és sok barátom szereti, de még nem sikerült rávennem magam, hogy végigolvassam. Vagy például a Kulcs, az Engelsfors-trilógia záródarabja, aminek az előzményeit nagyon szerettem, de ennek már átlépte a hossza azt a lélektani határt, hogy riasztóvá vált.

2. A szekrény kipucolása: Egy könyv/sorozat, amitől legszívesebben megszabadulnál

Nem igazán van olyan könyv, amitől feltétlenül meg kell szabadulnom, de azért előfordul olyan, amin lehetőség szerint továbbadnék. Ilyen például Nick James Az invázió című regénye. Szerettem ezt a sorozatot, de az első részt könyvtárból kölcsönöztem ki, a harmadikat pedig végül angolul olvastam el, mert egyáltalán nem is biztos, hogy megjelenik magyarul. Így magában szegény középső kötet nagyon árván mutat ott a polcomon.

 

3. Kinyitjuk az ablakot, hogy kiszellőzzön a lakás: Egy könyv, ami frissítően hatott rád

Árnyalatnyi remény Ruta Sepetystől. Már egy ideje nem nagyon olvastam történelmi regényeket, és a fiatalabb közönséget megcélzó (YA/ middle grade) történelmi regényekkel különösen gyakran melléfogtam az elmúlt néhány évben, kevés kivételtől eltekintve egy sem tetszett. Ezért nagyon jó élmény volt összeakadni ezzel a könyvvel, ami alapos, őszinte, brutális, és visszaadta a hitem a műfajban.

4. Kimossuk a foltokat a lepedőből: Egy könyv, amiben szíved szerint átírnál egy jelenetet

Hát ez nem egy jelenetre korlátozódik, de… szóval, az van, hogy elolvastam nemrég Kendare Blake össze-vissza ajnározott Three Dark Crowns című fantasy regényét, ami hamarosan magyarul is megjelenik. És általában nagyon szerettem a könyvet, DE van benne egy szerelmi háromszög, amit kicsi szívem minden indulatával gyűlöltem, és szerintem nem igazán viszi előrébb a cselekményt sem, legalábbis ebben a kötetben. Ettől a szerelmi száltól szívesen megszabadulnék.

5. Kihajigáljuk a szükségtelen kacatokat: Egy kötet egy sorozatban, amit nem éreztél szükségesnek

Nem igazán szoktam azon vergődni, hogy egy sorozatnak miért van annyi kötete, amennyi, mivel, ha szeretek egy sorozatot, akkor nem bánom, ha minél tovább tart. Ennek ellenére azt kell mondjam, hogy Rick Riordan mindkét általam olvasott sorozata (Percy Jackson és az olimposziak, Kane Krónikák), átlagosan 1-2 kötettel rövidebbek lehetett volna, mivel az első, vagy az első-második kötet cselekménye nem feltétlen tartozott szervesen a fő konfliktushoz, inkább csak bemutatta a szereplőket és a világot.

6. Kifényesítjük a kilincseket: Egy könyv, aminek nagyon kerek volt a befejezése

A legutóbbi nagyon eltalált befejezés, amit olvastam, az John Green legújabb regényének, a Turtles All The Way Downnak (magyarul Teknősök végtelen sora címmel jelent meg nemrég) az utolsó néhány oldala volt. *kisebb spoiler* A végén feltárul, hogy az elbeszélő nem az általunk megismert Aza, hanem a felnőttkori önmaga, ami egyből megmagyarázza, miért tűnt olyan furcsa mód nagy rálátással rendelkezőnek néha a narrációjában. *kisebb spoiler vége* A jövőbe való kitekintés nagyon keserédesen helyezi még egyszer elénk az üzenetet, hogy a mentális betegség sokszor olyasvalami, amivel valaki hosszú éveken át küzd kisebb-nagyobb sikerekkel, és hogy az életben majdnem minden mulandó és változik. És egyszerűen tökéletes volt, pont jó mértékben volt szívszorító és felemelő, és nagyon szépen zárta le ezt a remek könyvet.

7. Leporoljuk a csillárt: Egy könyv, ami szerinted túl rámenősen próbálta átnyomni az üzenetét

Ömm… nem mintha nagy üzenet lett volna benne, de utoljára az Otherworld olvasása közben éreztem azt, hogy ez a regény bizony nem nagyon jól van megcsinálva, és nem is tudja, hogy akar-e mondani valamit igazából, és ha akar, akkor mi legyen az üzenet. Pedig lehetett volna potenciál: a virtuális valóság térnyerésével lehetett volna kérdéseket feltenni a technológiával kapcsolatos viszonyunkról, de ilyen szempontból nem volt valami intelligens a regény.

8. A tavaszi nagytakarítás fárasztó, de dicsőséges vége: Egy sorozat, amin fárasztó volt végigérni, de megérte

Ezt a kérdést megint viszonylag kevéssé tudom értelmezni, mert ha szeretek egy sorozatot, akkor nem élem meg nagy fáradságnak végigküzeni magam rajta, ugyebár… Ami most mégis eszembe jutott, az Marissa Meyer Holdbéli Krónikák-sorozata volt. A képregényeket leszámítva mindent olvastam, még a kiegészítő kisregényt és novelláskötetet is, és mivel a harmadik-negyedik rész már kifejezetten hosszúak voltak, így ez elég meghatározó mennyiségű oldalszámot jelentett az életemben… de nagyon szerettem a sorozatot, szóval nem zavart. Ennek ellenére nem vagyok benne biztos, hogy újra is olvasnám. (Megint a hosszkérdés... túl sok a jó könyv, túl kevés az idő.)

9. Várjuk a következő tavaszt: Tagelj 4 embert

Szokás szerint nem tagelek senkit.

Évszakösszefoglaló – 2017/2018 tél

Az évrendező bejegyzéseimet írogatva jöttem rá, hogy milyen nehéz észben tartani és átlátni mindent egy egész évből. Így ellopok egy formátumot, amit egy videóblogon láttam, és megpróbálom átültetni írásban is élvezhető formába. A következőben felsorolom az összes könyvet, amit olvastam az elmúlt évszakban, megadom hozzájuk a kiérdemelt pontszámot (ez még változhat a molyos értékelésig, ha utólag átgondolom), és a végén részletesebben beszélek az öt kedvencemről.

Úgy gondolom, mindhárom hónapom kifejezetten erős volt, néhány kisebb mélypontot leszámítva az olvasott könyvek minőségével és mennyiségével is meg voltam elégedve. Felsorolásszerűen így néz ki a termés:

December:

Ira Levin: Rosemary gyermeke    9 pont

Szakurazaka Hirosi: A holnap határa      7 pont

Rachel Ward: Nem enged a mélység      5 pont

Böszörményi Gyula: Beretva és tőr         8 pont

Becky Chambers: The Long Way to a Small, Angry Planet     10 pont

Január:

Neil Gaiman: Coraline       8 pont

Sally Nicholls: Ways to Live Forever      9 pont

Leigh Bardugo: Crooked Kingdom          10 pont

Jason Segel – Kirsten Miller: Otherworld         6 pont

John Steinbeck: Egerek és emberek       9 pont

Február:

Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve    10 pont

Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?        10 pont

Adam Silvera: They Both Die at the End                       10 pont

Összesen tehát 13 könyvet olvastam el, azaz átlagosan 4,3-at havonta, az értékeléseim átlaga pedig 8,5-re jön ki, ami kifejezetten erős, szerintem.

Na és akkor lássuk a medvét, azaz azt az 5 könyvet, amik kiemelkedtek ebből az igen erős mezőnyből.

5. Adam Silvera: They Both Die At the End

Egy kicsit bennem van az az érzés, hogy az író előző 1,75 könyvét, amit elolvastam, jobban szerettem… de ez nem jelenti azt, hogy ezt nem szerettem, sőt. Igazából pont azt kaptam, amit vártam: két fiút összehoz a tudás, hogy ez életük utolsó napja, és megpróbálják a hátralévő időt minél tartalmasabban eltölteni. Adam Silvera minden regénye a gyomron rúgás instant megfelelője érzelmileg, és ez erre a kötetre is igaz: egyszerre szomorú és életigenlő, dühös és bölcs, egy kicsit olyan, amilyennek szeretném az életem utolsó napját, és amilyen biztosan tudom, hogy nem lesz. Arról meg a szerző nem tehet, hogy a kelleténél jobban elgondolkodtam a könyvben szereplő szolgáltatások praktikus megfontolásain, és valamiért a predestináción – nem hibáztathatom azért a regényt, mert nem foglalkozott olyan mélységben az alapkoncepciója ellentmondásaival, amilyen mélységben nyilván soha nem akart foglalkozni vele.

4. Neal Shusterman: Unwind

Évek óta kerülgetem az író több könyvét is, és most végre rászántam magam, hogy nekiálljak az angolszász nyelvterületen nagy becsben tartott disztópiás sorozatának… nem bántam meg. Eleinte zavart az a látszólagos ellentmondás, hogy a könyv külföldön YA regényként fut, itthon viszont felnőtt regényként jelent meg, a túl egyszerű stílusa nem passzolt az utóbbihoz, viszont az excesszív mennyiségű vér és belezés miatt meg tudom érteni, miért nem akarják kiskorúak kezében tudni. Végül aztán a regény teljesen elvarázsolt a középpontjában álló nehéz témák okos és érett kezelésével, valamint a három főszereplő remekbe szabott jellemfejlődésével, ami során olyan dolgokat is érintett a regény, amit még nem láttam a műfajtól, és nagyon érdekesnek, merésznek és igaznak találtam. Remélem, a sorozat további kötetei se adnak alább a színvonalból.

3. Becky Chambers: A Long Way To A Small, Angry Planet

Vannak azok a sci-fik, amiktől megcsavarodik az agyad, és olyan mélységekben és dimenziókban gondolkodsz az életről, a világmindenségről meg mindenről, amit előtte nem is tartottál lehetségesnek. De vannak nagyon másfajta sci-fik is. Például ez, ami egy annyira kisember-központú történet, de pont ettől imádnivaló. Egy féreglyukakat fúró kis magánűrhajó legénységéről szól, akik nagyon színes egyéniségek, és a könyv során leírt hosszú utazáson mindenféle kalandba bonyolódnak. Egyszerű és szívmelengető kis történet, de mégis megvolt benne az az izgalom, ami miatt nem hagyott nyugodni.

2. Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

Na, ez meg pont az előző bekezdésben emlegetett, mélyen elgondolkodtató fajta sci-fi. Kicsit féltem, hogy nem fog felérni a hírnevéhez, de szerencsére egyáltalán nem ez volt a helyzet, végig fogva tartottak a központjában álló kérdések arról, hogy mit is jelent igazából embernek lenni, amit olyan mélységben körül tudott járni, hogy azóta is ehhez az alapműhöz méri magát a fél sci-fi irodalom és filmművészet. És ez egy olyan alapmű, ami nagyon szépen öregszik, a kérdései nem kevésbé relevánsak vagy elgondolkodtatóak, mint a megírása idején. Az egyetlen dolog, amit nem igazán tudtam hova tenni, az a befejezés volt, talán örültem volna, ha kevésbé kusza és nyitott, de így is nagy élmény volt a könyv.

1. Leigh Bardugo: Crooked Kingdom

Oké, ennek a könyvnek az uralma az évszakom fölött valószínűleg nem meglepő senki számára. Ez egy gyakorlatilag tökéletes második kötet volt, minden mondatát imádtam (kivéve azt az egy darab halálesetet, de még annak is belátom a szükségességét). A cselekmény elképesztő izgalmas és fordulatos volt, még nagyobb tétekkel, mint az első kötetben, és a karakterek is igazán érdekes és jó jellemfejlődéseken mentek át a veszély és izgalom közepette, néhány főszereplőt kifejezetten csak ebben a kötetben ismertünk meg igazán. Vérzik a szívem, hogy ez a sorozat csak két kötetes volt, mert igazából akármennyit tudnék olvasni erről a csapatról.

Kicsomagolósdi - Book a Sloth Klub februári és márciusi angol YA doboz

Bár most egészen jól beálltam erre a rutinra, de azért nem tervezem tartani a pontosan havi egy bejegyzést. :D Ehhez a képek pl. már egy hónapja ülnek a gépemen, csak pofátlan halogató vagyok, és lusta voltam nekiállni rendesen összerakni.

Szóval, a bejegyzésnek az az apropója, hogy kis hazánkban is elindult az első könyves doboz szolgáltatás. Mi is ez tulajdonképpen? Egy, főleg angolszász nyelvterületen igen elterjedt és népszerű szolgáltatás, aminek keretében te fizetsz egy adott összeget, és azért minden hónapban kapsz egy dobozt egy vagy több könyvvel és a könyvhöz kapcsolódó ajándékokkal. Amerikában rengeteg ilyen létezik, van amiben csak könyv van, léteznek tematikus dobozok, és úgy általában nem csak könyvekre léteznek ilyen cégek, de videojátékokra, kajákra, ruhákra, nagyjából mindenre, amit el tudtok képzelni, végtelen választékban. A könyves dobozokra már régóta fájt a fogam, és amikor végre megtudtam, hogy Magyarországon is beindult egy rendszeres könyves doboz, ráadásul nem is horror áron van, azonnal rendeltem kettőt. Ez március elején történt, de maradt még a februári dobozból, így első körben azt és a márciusit rendeltem megy egyszerre, és nagyjából egy időben is érkeztek meg hozzám, ezért készül közös bejegyzés.

Szolgálati közlemény: Ez a bejegyzés nem szponzorált, semmiféle kapcsolatban nem állok a Book a Sloth Klubbal (mármint az eladó-vásárló viszonyon kívül). Így nyilván kedvezménykupont vagy hasonlót sem tudok adni. A célom inkább az ezzel a bejegyzéssel, hogy belenézhessetek a dobozokba, én meg jól elmondhassam a véleményem, mert az mindig van. :D

Mind a két esetben az angol nyelvű könyvet tartalmazó doboz érkezett hozzám. Ennek két oka is volt: egyrészt az aktuális téma is jobban érdekelt, másrészt ezekbe a dobozokba mindig friss megjelenések kerülnek, és elég sokat olvasok angolul, így tudtam elkerülni, hogy ne egy olyan könyvet kapjak meg, amit amúgy már olvastam vagy akár meg is van másik nyelven.

Februári angol nyelvű doboz

Itt a vásárlásban az is motivált, hogy utólagos rendelés volt, ezért azt már tudtam, hogy melyik könyv van a dobozban, nem kockáztattam hát nagyot.

Első benyomás

A doboz összes tartalma a csomagolás nélkül

Szóval azt már tudtam, hogy a dobozban Holly Black legújabb regénye, a The Cruel Prince érkezik hozzám. Mivel az Átokvetők sorozatát eléggé kedvelem, és most olvasom a harmadik részt, már gondolkodtam rajta, hogy le fogok csapni hamarosan más könyvére is. YouTube-on ráadásul hatalmas a hype ekörül a könyv körül, így kíváncsi is voltam rá nagyon. Egy ember lányról szól, aki a tündérek világában kénytelen felnőni, és gondoskodnia magáról, miközben a tündérek, ahogy csak tudják, gyötrik. Egyik kedvenc kínzója pedig nem más, mint a herceg.

Az egy plusz pont, hogy a keményborítós kiadás érkezett, és hogy ráadásul ez a könyv gyönyörű, a védőborítón aranyozással vannak kiemelve a részletek, fantasztikus a színvilága, és úgy általában teljesen odavagyok érte.

És mit adtak a könyv mellé?

Dementoros bögre - Megboldogult ifjúságomban volt Harry Potter témájú bögrém, de azt már rég elkoptatta az idő, úgyhogy örülök, hogy újból lehet ilyesmim.

Tündérporos nyaklánc - Itt az alap elgondolás tetszik, a színnel nem egészen jártam jól, mert jóformán egyáltalán nem hordok sárgát. Az összes többi elérhető szín jobb lett volna, különösen a kék vagy a zöld. De azért aranyos.

Könyvborító inspirálta könyvjelző, nagyon... khm, mélyenszántó idézettel.

Könyvkísérő kártya az írónő üzenetével - Ez aranyos ötlet volt, örültem neki, főleg, mivel Holly Black munkásságát azért már pár éve nyomon követem.

Újságpapír-mintás könyvszütyő - Na ezért teljesen da meg vissza voltam már akkor is, amikor megláttam, és azóta igen sokat használtam extra védőcsomagolásként az ekönyvolvasómnak. De mint látjátok, egy nagyobbacska alakú könyv is simán belefér.

Mini mágneses könyvjelzők - Ezeket először majdnem nem találtam meg, mert becsúsztak a selyempapír alá, de végül addig fötörtem, amíg elő nem kerültek. Szerintem nagyon édesek, bár egy kicsit bennem van a félsz, hogy a méretük miatt könnyebb őket elhagyni, mint a normál könyvjelzőket, viszont hát mágnesesek, szóval azonnali szerelem volt mindkettő. <3

Prince Cardan illatgyertya - Szilva-fahéj-pézsma illatú. Alapvetően nem kedvelem azokat az illatgyertyákat, amiknek nagyon tolakodó szaga van, ez viszont teljesen kellemes, abszolút el tudom képzelni, hogy meggyújtom a könyv olvasásához. Ráadásul elég menőn is néz ki, ilyen nagyon szép sötét ezüstszürke színe van, elég király a nyomtatott címke is.

***

Melyik ajándék okozta a legnagyobb örömet: A kis töpörtyű mágneses könyvjelzők a cuki lajhárokkal. Olyan vagyok, mint a gyerek, aki az ajándék helyett a csomagolással játszik.

Melyik ajándék illik legjobban a könyvhöz: Szerintem az illatgyertyát találták el legjobban, az hangulatában olyasmi, mint amilyennek a könyvet képzelem: sötét, titokzatos, kicsit egzotikus.

Melyik ajándék a leghasznosabb: Mivel sokat utazom, illetve hurcolom magammal a könyveket nagy táskában, ezért határozottan a könyvszütyő az, amit azóta is a legtöbbet használtam.

Melyik ajándék a legszebb/legesztétikusabb: Nagyon tetszik a könyvkísérő kártya grafikája, és a font, amit Holly Black leveléhez használtak.

Van-e oylan ajándék, amit szíved szerint továbbpasszolnál? Nincs, minden tetszett benne alapvetően. Talán a tündérporos nyakláncot oda fogom adni valakinek, akinek jobban színe a sárga, de azzal kapcsolatban is valószínűbb, hogy inkább mégiscsak hordani fogom.

Összességében mennyire tetszett a doboz: Ez nagyon jó volt kedvcsinálónak, hiszen olyan könyv volt benne, aminek az elolvasását amúgy is terveztem, és az ajándékokkal is minddel meg voltam elégedve, abszolút jól kikövezte az utat ahhoz, hogy sok pénzem elköltsem ilyen dobozokra. XD

Márciusi angol nyelvű doboz

Itt már csak az előre megadott témát tudtam, ami az Alice Csodaországban címet viselte. Nem olvastam az eredeti Alice-könyveket, de jópár feldolgozáshoz volt már szerencsém, és nagyon kedveltem a világot, meg a hozzá kapcsolódó tárgyak esztétikáját, ezért döntöttem emellett a csomag mellett.

Az első pillantás a dobozba

Ezúttal magam is meglepődtem, hogy mennyi minden fért bele a csomagba

Főhősünk ezen a ponton jött rá, hogy a csomagolásra használt selyempapír színét is mindig az aktuális témához választják, ami szerintem egy jópofa dolog, nem kerül sokba, mégis nagyban növeli a doboz igényességének érzetét.

A könyv a dobozban Melissa Albert The Hazel Wood című regénye, és első pillantásra kieresztettem egy nagy és hangos óóóóó-t, mert a könyv bizony gyönyörű. Matt fekete védőborítón arany és ezüst minták csillognak, és valami elképesztő fantasztikusan néz ki. Maga a történet sajnos annyira nem hozott lázba, egy lányról szól, akinek eltűnik az anyja és ezért néhai excentrikus nagyanyja után kell nyomoznia, aki sötét tündérmesék írásával kereste a kenyerét. Mivel az Alice inspirálta, nem meglepő módon, a tündérmesék világa valósnak bizonyul és a főhősnek majd, gondolom, oda kell mennie megmenteni az anyját. Annyira nem eredeti, és külföldön a könyv is vegyes fogadtatást kapott, de azért ahhoz eléggé érdekel, hogy elolvassam, amúgy pedig nem bánom egyáltalán, hogy ékesíti a polcomat.

A belső borító... hát még egyszer lepetéztem, amikor ezt megláttam

A csomagban érkezett ajándékok az eredeti Alice Csodaországban szereplőihez, történéseihez és világához kapcsolódó kis ajándékok voltak, egészen pontosan:

Egy kézzel készült kis álomfogó - mondjuk ezt az elemet éreztem a legindokolatlanabbnak, de cuki.

Képeslap, rajta a Macmillan-féle Alice Csodaországban illusztrációja - Aki járt már a lakásomban, az tudja, hogy gyűjtöm a különleges képeslapokat, és pár hónapja még egy rakás képkeretet is vettem, hogy megflelően elrendezve őket még több díszíthesse a falamat. Ez is biztosan köztük lesz.

Két ív ehető Alice Csodaországban kártyalap, ostyára nyomtatva - Az "Egyél meg!" tematikára találták ezt ki, és el kell ismernem, kreatív, el tudom képzelni egy különleges torta díszítéseként ezeket a kis kártyalapokat. Az egyetlen panaszom a dobozzal kapcsolatban, hogy ezeket illett volna külön becsomagolni. Meg először nem jöttem rá, hogy mit tudnak, azt hittem, matricák, amikor elolvastam, akkor meg bele kellett harapnom az egyik sarkába az ívnek, hogy megbizonyosodjam.

20-as doboz színes ceruza - tetszik, hogy nem 12-es, így már önmagában egy egész használható alapszett színezéshez. Mondjuk én ennél magamtól sokkal jobban ki vagyok stafírungolva itthon, de ha jó minőségűek a ceruzák, akkor még lehet, használom majd tartaléknak a gyorsan fogyó színekhez.

Angol Earl Grey tea Alice Csodaországban-fémdobozkában - Az "Igyál meg!" újabb utalás volt az eredeti Alice történetre, de ezt egyáltalán nem bántam, sőt, nagy teabolond vagyok ugyebár, mindig szívesen kóstolok minőségi szálas teákat, az egyetlen szomorúság, hogy ami ebben a pici dobozkában van, az nagyjából egy teázásra lesz elég.

Chesire Cat medál nyaklánccal - Úúú, ez az első könyves idézetes nyakláncom, biztos, hogy hordani fogom, nagyon tetszik. :)

Kicsi és nagy kulcsos medál - Ez megint nagy telitalálat, nagyon szeretem az antik (vagy annak látszó) kulcsokat, és van is olyan láncom, amire ezeket fel tudom fűzni.

Alice Csodaországban felnőtt színező - Hát, ez alapvetően nagyon tetszik, mivel bolondulok a felnőtt színezőkért, csak mikor lesz időm kiszínezni? XD Kicsit furcsa a mangás esztétikája, meg az, hogy a kalapost egy szexi kamaszfiúként ábrázolja a rajzokon a művész, de volt jópár kép, főleg a nyulasak, amiket szívesen kiszíneznék. Jó ötletnek tartom hogy minden lapnak csak egyik oldalán van kép, a másik fekete, de emiatt, meg amiatt is, hogy a képek kétszer ismétlődnek a könyvben, a füzetke jóval nagyobb első ránézésre, mint amennyi tartalom aztán van benne.

***

Melyik ajándék okozta a legnagyobb örömet: Hú, itt nehezebb dönteni, de leginkább lelkesedést a képeslap és a tea váltottak ki.

Melyik ajándék illik legjobban a könyvhöz: Az eredeti Alice-hoz az álomfogón kívül minden ajándék nagyon jól passzolt.

Melyik ajándék a leghasznosabb: Ebben a csomagban nem volt olyan kifejezett gyakorlati szempontból hasznos tárgy, de ami talán a leginkább jól jött, hogy volt benne, az a könyves idézetes medál.

Melyik ajándék a legszebb/legesztétikusabb: Mindent egybevetve ebben a körben szerintem az esztétikusságára minden ajándéknak utcahosszal rávert a gyönyörű könyv.

Van-e oylan ajándék, amit szíved szerint továbbpasszolnál? Ebben a dobozban egyáltalán nem volt ilyen.

Összességében mennyire tetszett a doboz: Kicsit fordított a viszonyom, mint az előző dobozzal, mert ebben az esetben a könyvért annyira nem voltam oda (a kinézetét leszámítva), viszont ajándékokban jóval tartalmasabbnak érződött ez a doboz, mint az előző. Összességében így azt mondom, hogy megérte a pénzét, ha másért nem, hát azért főleg, mert adott egy újabb löketet, hogy elolvassam az eredeti Alice Csodaországbant.