Steampunk történelemóra

Scott Westerfeld - Leviatán

(Könyvkuckó)

Olyan mérhetetlen mennyiségű jót hallottam erről a könyvről, amit hittem is meg nem is, hogy végül nem tehettem mást, elolvastam. Voltak némi félelmeim, mert az alapötlet pont annyira különleges (vagy más nézőpontból: bizarr), aggódtam egy kicsit amiatt, hogy értelmetlen katyvasz lesz belőle. Hát, nem lett.

Hohenberg Sándornak, Ferenc Ferdinánd Habsburg herceg fiának az élete váratlan fordulatot vesz, amikor Sarajevóban meggyilkolják a szüleit. A fiatal herceg néhány hűséges emberével menekülni kényszerül, mert akárkik is tervelték ki a gyilkosságot, az ő életére is törnek. Deryn Sharp eközben Angliában egész más problémákkal küzd: apja halála óta minden vágya, hogy repülhessen, de mivel balszerencséjére lánynak született, így inkább a fűzők és puffos ruhák várják. Ebbe azonban nem hajlandó beletörődni, ezért fiúnak adja ki magát, és katonának szegődik. A két fiatal nem is sejti, hogy hamarosan találkoznak, és ez a találkozás nem csak a kettejük életére, hanem talán még a történelemre is hatással lesz.

Igazság szerint ez volt életem első steampunk regénye, szóval arra is nagyon kíváncsi voltam, hogy magát a műfajt hogyan fogadom. Viszont amiatt jobban izgultam, hogy az alapsztori milyen lesz. Ha ismerősnek találtok dolgokat Sándor történetében, az nem véletlen: a Leviatán nem egy sima alternatív steampunk világban játszódik, hanem az I. Világháború megváltoztatott története. Csakhogy itt a központi hatalmak gőzzel működő robotokat irányító barkácsok, az antant tagjai pedig a darwinisták, akik génmódosított állatokat alakítanak harci gépezetekké. Meredeken hangzik, de Westerfeld úgy felkészült a történelemleckéből, ahogy azt csak reméltem, a történet nagyon sok valóságos elemet tartalmaz, és emellett logikusan működnek a nem valóságos részei is, így semmi sem zavart igazán. Annak meg külön örülök, hogy a középpontban pont az Oszmán Birodalom szerepe van, mert erről már gimiben is szívesen hallottam volna többet. És... hát igen. Amikor egy könyvben gyakorlatilag központi mitológiát csinálnak az evolúcióelméletből, az nagyon-nagyon vonzó.

A történet két főszereplővel, két szálon fut. Az egyik szál Sándoré, aki kedvenc közhely-karakteremnek, az emberséges, feladatához felnőni próbáló nemesnek a megtestesítője. Sándor korántsem tökéletes, mert bizonyos dolgokban a helyzete miatt nagyon meghaladja a kortársait, például négy nyelven beszél folyékonyan, és kiváló vívó, de bizonyos dolgokhoz egyáltalán nem ért. Amiben leginkább antitalentum, az az, hogy miként is kéne viselkedni normális átlagemberek közelében, hisz olyat még túl sokat nem látott, ez pedig nagyjából halálra ítéli a küldetésüket, hogy beolvadva, inkognitójukat megőrizve vészeljék át a háborút. Sándor nagyjából mindent elszúr, amit a helyzetében el lehet szúrni, de közben végig nagyon igyekszik, hogy helyesen cselekedjen, ezért egyszerűen nem tudsz haragudni rá. Törődik az alárendeltjeivel, érdekli a népe sorsa, de közben az az általános emberség is megvan benne, hogy az ellenségtől sem fordul el, ha annak a segítségére van szüksége. A történet során pedig azt is megmutatja, hogy fog ő még fejlődni, nem teljesen reménytelen eset, mert igenis megvannak benne a vezetői kvalitások.

Deryn nagyjából pont az ellentéte Sándornak: amellett, hogy okos, még talpraesett is, minden szituációban feltalálja magát. Az ő titkát sokkal nehezebb kideríteni, mert sikeresen beolvad a fiúk közé, és sikerül sokszor megfelelően durvának lennie... na jó, persze sokszor nem, csodálkoztam is, hogy alig tűntek fel nekik a túl érzelmes megnyilvánulásai. Mindenestre Deryn is nagyon kedvelhető, mert határozott, vannak céljai az életben, képes harcolni, és mert lojális (de nem bármi áron).

És a legjobb az, amikor végre találkoznak... A két szereplő kapcsolata nagyon érdekesen alakul, ahogy szép lassan kiépül köztük a barátság, majd a románc is elkezd bimbózni... vagy valami olyasmi, mert Sándor Derynt ugyebár fiúnak hiszi. Ezért külön vicces, hogy miközben a lány elkezd vonzódni a hozzá, a fordított irányba a mérhetetlen tisztelet a jellemző, Sándor kifejezetten azt gondolja, bárcsak ő is olyan bátor, jó katona lehetne, mint Deryn. Kíváncsi vagyok, hogy alakul a kapcsolatuk, mert hát a valóságban nem nagyon lenne jövője, de hátha segíti őket az alternatív történelem egy kicsit.

A mellékszereplők is rendben voltak, leginkább Sándor kíséretét, különösen Volger grófot kedveltem meg. Nincs egyszerű dolga Sándor mentoraként, amikor a fiú direkt az ellenkezőjét csinálja, amit javasol, és még nem is totál elmebetegséget (csak félig). Volgernek azzal a nehéz feladattal kell szembenéznie, hogy kénytelen elfogadni a kellemetlen tényt: Sándor kezd felnőni, és rohadjon meg, ha életveszélybe sodorja magát, akkor is joga van dönteni. Deryn szálán Nora Barlow lopta be magát a szívembe, ő a modern, emancipált nő a történetben, aki annyira okos, hogy a férfiak nem merik semmibe venni, és mindig eléri, amit akar.

Mindezek mellett roppant szerettem még a megvalósítást is. A szerző meg a fordító közös erőfeszítéssel mindent bedobtak: a barkácsoknak és a darwinistáknak is egyedi nyelvezete van, és a karakterek nyelvi egyénítése is jó, mint ahogy Sándor szembesül vele, a parasztok bizony máshogy beszélnek, mint a főnemesek. :D Ezen kívül a könyv kivitele nagyon szép, az illusztrációk kellően sötétek a hangulatkeltéshez, az egyetlen dolog, ami zavart, hogy Sándort nagyon finom arcvonásokkal próbálta megrajzolni az illusztrátor, ezért jópár olyan képen, ahol közösen szerepeltek Derynnel, inkább a herceg tűnt a lánynak, pedig róla tudtam, hogy fiú. :D

Összességében pozitív csalódást okozott a könyv, nagyon gördülékeny és izgalmas olvasmány, miközben a szeretetre méltó, érdekes jellemű főszereplőkkel az érzelmi oldal is egyensúlyban van. Jöhet a következő kötet, kíváncsi vagyok, mi kel ki a tojásból, és hogyan alakul Sándor és Deryn kapcsolata, na meg hogy mit kever az Oszmán Birodalom.

Kinek ajánlom? Kalandra vágyó fiataloknak és régebb-óta-fiataloknak, háború-imádóknak, emancipálódni vágyó nőknek.

Kinek nem ajánlom? -

Cselekmény, történetvezetés: 10/10*

Stílus: 10/10**

Szereplők: 10/10*

Érzelmek: 10/10

Összesen: 10/10*

Egyéb (spoileres):

Borító(k): Az az angol borító, ami nem ábrázolja egyik szereplőt sem, nagyon király. A magyarral is meg vagyok elégedve, bár Sándor extrán felismerhetetlen rajta.

Kedvenc szereplők: (1) Sándor (2) Deryn (3) Nora (4) Volger (5) a hogyhíjják... Sándor mérnök kísérője

Kedvenc jelenetek: (1) Sándor és Deryn első találkozása (2) Deryn Sándort használja túsznak (3) Sándor lebuktatja magukat a boltban (4) a tárgyalás, amin Sándor ismét lebuktatja magukat :D (5) Deryn rájön, hogy tetszik neki Sándor

Mélypont: -

Kedvenc ötlet: ez a könyv végre elérte, hogy fantáziálás szintjén elhiggyem, hogy a lépegetők jók... majdnem... de a darwinista bestiák menők