Idézet


2013. szeptember 26., csütörtök

Volt hova javulni... de vajon lesz is?


Percy Jackson II: A szörnyek tengere

(Filmszemle)

Ha már nagy nehezen betévedtem a moziba, akkor beszámolok az élményről, úgyis a könyvsorozattal is foglalkozom részletesebben a blogon. Egyébként nem volt egyszerű leszervezni, megdöbbentő módon nem játsszák minden vidéki moziban a filmet, úgyhogy meg kellett várnom az iskolakezdést. :)

Az első filmről: Mint a könyvajánló végén említettem, először úgy láttam a filmet, hogy nem ismertem a könyvet, és úgy egész elment. Néhol kicsit zavaros volt, meg elnagyolt, de azért lekötött, és egész jól szórakoztam. De miután elolvastam a regényt, a véleményem megváltozott, A villámtolvaj ugyanis feldolgozásnak borzalmas. A cselekmény vészesen lebutított, a karakterek többnyire sekélyesek, a hírességeket szörnyek szerepében felvonultató casting ellenére is, ráadásul érezhetően nem gondolták, hogy lesz folytatás, mert olyan aprócska dolgokat hagytak ki a történetből, mint a FŐGONOSZT. Nagyon kíváncsi voltam, hogyan próbálják majd meg ezt rendbe hozni a második részben.

A történet kisebb módosításokkal ott kapja el a fonalat, ahol a könyv alapján kell neki: Percy a táborban sokadik vereségét szenvedi el Clarisse-től, aminek kapcsán kiderül, hogy bizony az előző kalandja óta elmúltak azok a szép idők, amíg Percy bízott magában és a képességeiben. Mégis, amikor bronzbikák rontanak a táborra, és a halottnak hitt Luke is feltűnik, derekasan helytáll. Azonban a katasztrófa csak most kezdődik: Luke megmérgezte Thalia fáját, amit egyedül az aranygyapjú menthet meg. Dionüszosz Clarisse-t jelöli ki az új kalandra, de Percy, Annabeth és Groover sem restek, titokban utánuk indulnak, Percy küklopsz öccsét, Tysont is magukkal cipelve.

Hála az égnek az új, fiatal rendező meg a forgatókönyvíró komolyan veszi a feladatát, és nagyjából kikalapálta a hülyeségeket, amiket az előző film elhintett a cselekményben. Kronosz előkerül, bár a könyvhöz képest furcsán tehetetlen és jelentéktelen, valamint az egész film nagyon jól fel van építve, végig céltudatosan tart A-ból B-be, és a befejezés is olyan, amilyennek a könyv alapján lennie kell, tehát ha úgy adódik, hogy lenne III. film, simán, állunk elébe. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem változtattak a cselekményen, mert dehogynem nyúltak bele, néhol kifejezetten drasztikusan is, de összességében szerintem ez nem sokat rontott az élményen. *SPOILER* Leszámítva Tyson „halálát”, ami nem a film közepén, hanem totál a legvégén történik meg, én legalább egy fél órán keresztül vártam, hogy na, na mikor jön... és jóval később, mint vártam. *SPOILER VÉGE*

Összességében a színészválasztás meg a karakterek terén is elégedett vagyok. Ugyan kissé zavaró, hogy Keirón szerepében új színészt láthatunk Pierce Brosnan helyett, de szerencsére mást nem kellett leváltani. Az új szereplők viszont mind nagyon jó választásoknak bizonyultak, főleg ugye a Clarisse-t alakító Leven Rambin, illetve a Hermész karakterét megformáló Nathan Fillion szerepel többet, meg a Tysont viccesen, kedvesen és szerethetően előadó Douglas Smith, mindhárman ügyesen helyt állnak, jól hozzák a karaktereiket, szerethetőek és egyediek. A régi gárda nagyjából a szokásos formáját mutatja, Logan Lerman kiemelkedő közülük továbbra is, aki nagyon átélhetően játssza Percyt. Akiknek a karakterét (megint) nem igazán sikerült eltalálni a filmben, azok Annabeth és Luke. Előbbi még mindig messze túl inkompetens a könyvbeli karakteréhez képest, sőt, most még inkább, hiszen a vagány csaj szerepét Clarisse már betölti, így „Annie-nak” (ahogy a filmben becézik) már csak az érzelmes csaj marad, és ő, hogy megfeleljen ennek, jóformán az egész játékidőben sír, vagy Percy nevét sikítozza. Luke továbbra is túl pszichopatának látszik, egyáltalán nem sikerül kidomborítani a kihasználtságát, ami a regényekben megjelenik. Igen, ott is gonosz, de sokkal több réteggel.

Két pozitívuma van még a filmnek, amit ki kell emelnem: az egyik a fantasztikus látványvilág. Nagyon korrektül meg vannak csinálva a mitológiai szörnyek (oké, kivéve a mantikórt, ami úgy néz ki, mint egy veszett oposszum), a harcjelenetek, a helyszínek, egyszerűen jól esik esztétikailag ránézni a képkockákra. Különösen kiemelendő az a bizonyos jelenet, amikor Percy rájön, hogy a tengeren tájékozódni képes, azt nagyon szépen oldották meg, illetve a bronzbikákkal való harc. A másik, aminek örülök, hogy a film végre merte használni a humort! A könyvnek ugyanis ez az egyik legnagyobb erőssége, és az első moziból nagyon hiányoztak azok az apró kis sziporkák, amik itt végre megvoltak. Jó, lehet, sokan ezt nem találták annyira viccesnek, mint én, de én majdnem minden harmadik mondaton jól szórakoztam.

„- Hol van a társad, Clarisse?
- Á, összefutottunk Szküllával útközben. Majd én lenyomom, azt mondta. Jó utolsó szavak...”

Annabeth pityereg, elég gyakran csinálja a filmben
Szeretnék háziállatnak egy hippocampust! Olyan aranyos. :)
Azért nem állítanám, hogy nem küzd még mindig néhány örökletes betegséggel a film. Ugyebár mivel a színészek eleve túl idősek voltak a szerepeikhez, valahogy az egész olyan fura egy kicsit, ráadásul az előremutató dolgokat is ki kellett igazítani, itt már húsz éves korukra vonatkozik a jóslat (a könyvben még tizenhat). Valamint szinte teljes mértékben hiányzik a filmből a könyv komplex üzenetrendszere és érzelmi gazdagsága, utóbbi főleg azért, mert pont a karakterfejlődés szempontjából kritikus drámai jeleneteket hagyták ki, emiatt kissé haragudtam. Percy személyes válsága meg a kapcsolata Tysonnal jól el lett mélyítva, de a mellékszereplők konfliktusait kissé elnagyolták.

Szerintem szórakoztatóra sikerült ez a rész, sokkal könyvhűbb, mint az első film, ilyenformán végre a rajongóknak is élvezhető. Nem bánnám, ha legalább az alap sorozatot megpróbálnák hasonló felfogással végigvinni.

Kinek ajánlom? Akik elviselhetőnek találták az első részt és/vagy szerették a regényeket.
Kinek nem ajánlom? Aki nem hagyja magát elvarázsolni a történettől.


10/8 pont

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése