Lois Lowry – Az emlékek őre

(Könyvkuckó)

Most, amikor valósággal virágzik a fiataloknak szánt disztópiák piaca, szeretném felhívni a figyelmet egy igen bölcs írónőre, aki már húsz évvel ezelőtt tudta, hogy ez kell majd a népnek. :D Egyik gyerekkori nagy kedvencemet köszönthetitek Az emlékek őre képében, amit nemrég olvastam újra.

Jonas a tizenkettedik születésnapján felnőtté válik majd, ami azt jelenti, hogy többet nem számít az életkora, és az iskola mellett elkezdi a felkészülést a jövőbeli munkájára. Természetesen izgatottan várja, a Döntéshozók milyen feladatra jelölték őt ki, főleg, mivel sejtelme sincs, mire lenne alkalmas. Aztán kiderül, egy nagyon különleges munkára választották ki: ő lesz a következő Őrző, akinek a feladata, hogy távol tartsa a közösségtől a régi világ emlékeit. Betanulása pedig abból áll, hogy az előző Őrző megosztja vele az emlékeket, szépeket, fájdalmasakat egyaránt. Jonas pedig elgondolkodik, hogy mit is jelent pontosan egy célszerűség uralta világban élni.

Utoljára nagyjából tizenegy éves koromban olvastam a könyvet, és akkor telitalálat volt számomra, gyanítom, ekkor szerettem bele végérvényesen a disztópia műfajába. Bizonyos szövegrészletek annyira belém égtek, hogy majd’ tíz év távlatából is idézni tudtam volna őket. Viszont ez a könyv igazából a 10-14 éves korosztálynak szól szerintem, úgyhogy nem lehet benne olyan nagy harcokat, vérengzéseket, plasztikus szörnyűségeket találni, mint egy nagyobbaknak írt könyvben. Így felnőtt fejjel már látom, hogy a cselekmény kissé lassú, a vége meg épp ellentétesen csöppet összecsapott, de ez nem sokat von le a mű értékéből.

Mert annak ellenére, hogy ez egy gyerekeknek szóló könyv, nem nevezhető gyerekesnek. A főszereplő, Jonas is csak tizenkét éves (én komolyan azt hittem, idősebb :/), de ez a kor az ő világukban szinte felnőtté avat valakit, és Jonas nem is lehetett igazán olyan szabadon gyerek, mint nálunk. Mégis, mivel ebben a világban nőtt fel, mindent természetesnek, sőt, helyesnek érez.

Amin engem igazán megnyert ez a könyv, az az ő személyisége és jellemfejlődése. Értelmes, kíváncsi és bátor gyerek, aki előtt az Örökítő emlékeinek hatására feltárul, hogy lehetne másképp is élni. Hogy egy olyan világ, amiben mindenről helyetted döntenek, és tényleg csak azért vannak a dolgok, hogy jól, célszerűen működjenek, borzalmasan kiüresedett, valójában élhetetlen.

Jól példázza az egész folyamatot a családok működése. A párodat az Elöljárók jelölik ki számodra a személyiségetek alapján, majd pár év együttélés után igényelhettek gyereket. Ekkor sem természetes úton fogantok meg, sőt, újszülöttnek még a közelébe sem kerültök, egyéves gyerekek közül kaptok majd egyet, ha jók vagytok, akkor pár év múlva még egyet. Miután a gyerekek kikerülnek, új szálláshelyre költöztök. Soha többet nem laktok együtt, sőt, nem is találkoztok a gyerekeitekkel, és ez az élet rendje. Működik, de igazából ez nem család, csak egymás mellett eléldegélő emberek halmaza.

És minderre Jonas is rájön, a tagadásból pedig szép lassan elér addig, hogy bármit megtenne a változásért. Ez tényleg egy átmenet, és hihető, hogy mindez megtörténik benne. Ez a különbség Az emlékek őre, meg a bénácskábbra sikerült mai YA-disztópiák között: ez a könyv tényleg arról szól, amiről szólnia kell, valóságos, és hihető. Ja, meg nem rontja el a dolgot a szerelmi szál. Van egy kis vonzódás, de ez elérhetetlen marad, és inkább csak olyan kedves-gyerekes, mint az ilyen korban jellemző plátói szerelmek. :) De, ami nagyon lényeges, nem veszi el a hangsúlyt a mondanivalóról, hogy fontos az emberség és a szeretet, mert ezek hiányában a minden részletre kiterjedő szabályozás csak igazságtalan elnyomásba vezet.

Jó, hogy annak idején nem tudtam: ez egy sorozat, mert sokat rontott volna a befejezés varázsán. Folytatás nélkül a lezárás egy gyönyörű, nyitott befejezés, ahogy a Nagy Könyvben meg van írva. Így viszont kíváncsi vagyok, merre alakul tovább a történet, mindenképp folytatni fogom a sorozatot.

Cselekmény, történetvezetés: 10/8

Stílus: 10/10

Szereplők: 10/9

Érzelmek: 10/10

Összesen: 10/9

Egyéb (spoileres):

Borító(k): A magyar borító első ránézésre kicsit fura, de a könyv olvasása után érthetővé válik, és nagyon könyvhű a hangulata. Az eredeti is tetszik.

Kedvenc szereplők: (1) Jonas (2) Örökítő (3) Gabe (4) Fiona (5) Asher

Kedvenc jelenetek: (1) Jonas rosszul lesz  a háborúsdit játszó gyerekek miatt (2) emlék a háborúról (3) Jonas kimondja Gabe előtt, hogy lehetne másmilyen is a világ (4) befejezés (5) a családi ünnep emléke

Mélypont: rövid volt

Kedvenc ötlet: az egész világfelépítés