Postaládám III.

Bár nem nagyon akartam én már könyvet venni magamnak, hiszen csak a molyra felkönyvelt könyveimnek 80% alatt van az olvasottsági aránya, mégis, a hónapban is akadt, aminek nem tudtam ellenállni.

Az első két regényt Keszthelyen vettem, a könyvtárat támogató használtkönyv-vásáron… mert a könyvtárak jók.

Peter James – Dreamer

(A leírást a saját szabadfordításomban olvashatjátok.)

„Amikor Sam utoljára álmot látott, hét éves volt, és a szülei ezen az éjszakán haltak meg.

Huszonöt év telt el, és a gyerekkora nem más, csak rossz emlék. Sam egy gazdag kereskedő felesége, két szép gyerek anyja, két háza és igen sikeres karrierje van. Olyan életet él, amit bárki megirigyelhet. De Sam számára mindez pokollá válik, amikor a rémálmok visszatérnek –ezúttal azonban valóra válnak.

Időről időre az éjszakai látomások feltárják előtte a jövő katasztrófáit – és senki sem hisz neki, senki sem segít neki. Ahogy Sam sorra csalódik a pszichiáterekben, látnokokban és alvásszakértőkben, egyre inkább magára marad a problémájával, aminek még csak a nevét sem tudja: hallucináció, előérzet, reinkarnáció, pszichikai vetítés? Akármi is ez, nem hagy alább a szorítása. Végül Sam elkezdi megálmodni a saját halálát…”

Vágyom egy jó krimire, és a kis misztikus beütést sem bánom. Nem tudom, a férfi író garanciája-e egy izgalmas cselekménymenetnek, de majd kiderül.

Matsutani Miyoko – Levelek Tokióból

"Ezúttal Japánba látogatunk. Kalauzunk a 13 éves Júko és újságíró mamája. Mindketten Júko születésnapi ajándékkönyve „írójának”, Anna Franknak, a koncentrációs táborban elpusztult 13 éves kislánynak címzik naplófeljegyzéseiket. Beszámolóikból képet kapunk a mai japán családról és iskoláról, az iskoláig legyűrűző koreai-japán ellentétről, melynek gyökerét keresi – diáknapi előadásra készülve – Júko és – európai útra indulva – mamája."

Érdekel a japán kultúra, és egy különleges hangulatú belső leírást remélek a kötettől.

Ezt viszont megvettem újan, nem csak azért, mert olvasókörös feladvány, de egyébként is nagyon fentem rá a fogam. :)

Julianna Bagott – Tiszták

„Pressia hétéves volt a Robbanások idején, amikor az egész addigi világ megsemmisült. Már nem emlékszik sem a szüleire, sem születésnapi ajándékokra. A nagyapjával él egy romos üzlethelyiség hátsó raktárában, és csak a porig égett házakat, a kétségbeesetten túlélni próbáló embereket, a levegőben kavargó hamut és port, a mutánsokkal vívott harcot ismeri. Éjszakánként egy szekrényben elbújva arról ábrándozik, hogy egyszer talán visszatér a régi világ, vagy legalább valahogy bejuthat a Kupolába, ahol a szerencsés kevesek, a Tiszták élhetnek, akik sebhelyek nélkül vészelték át a világ pusztulását.

Eközben a Kupolában Partridge, a Kupola egyik legbefolyásosabb vezetőjének fia úgy érzi, megfojtja a szigorú új rend, ráadásul hiányzik neki az édesanyja, aki sohasem jutott be a Kupolába. Így, amikor rájön, hogy az anyja esetleg még életben lehet, elhatározza, hogy az életét kockáztatva megszökik, hogy megtalálja.

A romok között négy fiatal vívja élethalálharcát a szörnyetegek és egy gonosz, embertelen hatalom ellen. Miközben feltárul előttük a múltjuk, minden erejükre és bátorságukra szükségük van ahhoz, hogy életben maradjanak és megmaradjanak embernek.”

Imádom a világvégés témát, a véres, naturalisztikus leírásokat, meg a bizarr mutánsokat. Ráadásul nagyon jókat hallottam erről a kötetről.

Marissa Meyer – Cinder (The Lunar Chronicles I.)

(Könyvkuckó)

Cinder a tizenhét éves, árva lány Új-Peking városának legjobb szerelője – nem csoda, hogy van érzéke hozzá, hiszen egy gyerekkori szörnyű baleset óta a lány kiborgként él. Ennek az állapotnak azonban vannak hátrányai: az körülötte élők félnek tőle, mostohaanyja emberszámba se veszi, ráadásul, amíg ő a gyámja, jogai se nagyon vannak. Egy nap furcsa ügyfél érkezik a boltjába: Kaito herceg, az Ázsiai Nemzetközösség leendő vezetője, aki rejtélyes körülmények között meghibásodott androidját szeretné a lánynál megjavíttatni. Cinder alig tér napirendre az események felett, amikor menekülnie kell, hiszen a Föld lakosságát tizedelő járvány, a letumózis épp a szemközti pékségben üti fel a fejét, ő pedig nem akar a vizsgálódások kereszttüzébe kerülni. Otthon sem fordul azonban jobbra a helyzet: húga még az est folyamán szintén megbetegszik, mostohaanyja pedig dühében - és persze a pénzdíjért – kiszolgáltatja a lányt, aki így sok kiborg társához hasonlóan kísérleti alannyá válik a letumózis ellenszeréért folytatott kutatásban.

Ha valaki elkezd információkat keresgélni, akkor az első dolog, amit meg fog látni, hogy ez egy Hamupipőke-feldolgozás. Én nem igazán szeretem a feldolgozásokat, de cyberpunk környezetbe ültetni egy klasszikus mesét annyira meredek ötlet, hogy felkeltette az érdeklődésemet, és végül nem bántam meg. Az eredeti sztori elemei ugyan megvannak (gonosz mostoha, mostohatestvérek, bár itt az egyik kedves, bál), de ezek többnyire annyira kicsavarva találhatók meg a történetben, hogy nem zavaró, sőt, örül az ember, ha valami ismerős elemre bukkan.

Igazából a történetnek nem kellett különösebben sokat nyújtania ahhoz, hogy megszerettesse magát velem, mert egészen másról szólt, mint amit vártam, ráadásul felvonultatta néhány kedvenc témámat egy kötetben, a halálos betegségtől időnként elhulló szereplőkkel meg a kétségek között vergődő, feladatához felnőni próbáló trónörökössel. Persze ez önmagában kevés lenne a boldogsághoz, de a könyv nagyon igényesen van megírva, a cselekmény pedig érdekes, ha nem is kitalálhatatlan (na jó, elég könnyen rá lehet jönni a dolgokra, bár nálam ez nem mérvadó, mert én majdnem mindig rájövök mindenre), de azért elég izgalmas fordulatokkal. Számomra szabályosan elrepült az a 400 oldal.

Ami a műfajban elengedhetetlen, és itt szerintem nagyon jól sikerült, az a világfelépítés. Az elején ugyan kicsit gyorsan csöppenünk bele, én csak kapkodtam a fejem, hogy mik vannak, de aztán szerintem megkapjuk a kellő mennyiségű információt, anélkül, hogy minden töltény elfogyna a jövőre nézve. Nagyon tetszik Új-Peking hangulata, a nyomornegyedek és szeméttel teleszórt utcák fölé magasodó aranyszínű palotával, a levegőben járó autókkal, a mindenhol hemzsegő robotokkal. Azt is értékelem, hogy ebben a könyvben végre globális képet kapunk egy jövőbeli Földről, nem korlátozódik le a nézőpont egyetlen államra, vagy kontinensre, mint például Az Éhezők Viadala vagy a Matched esetén, már régóta vágytam egy ilyenre. Sőt, ugye ebben a világban van élet a Holdon is, ami megint egy nagyon különös, elnyomó jellegű társadalom, a lakói mintha nem is egészen lennének emberek, és a velük való konfliktusokat kiválóan ábrázolja Meyer. A sorozat főgonosza is ugyebár a Hold világuralomra törő királynője, akitől hidegrázást kaptam, komolyan, szóval igazán erős ellenfél lesz hőseinknek. Kisgonoszként lépett fel a kötetben Cinder mostohaanyja és –testvére, akiket legszívesebben leütöttem volna, de a jövőben talán nem gyakran fogjuk látni őket.

A szereplőkkel egyébként elégedett vagyok, ezúttal még a női főszereplőtől sem másztam falra, sőt, Cindert kifejezetten szimpatikusnak találtam. Talpraesett és határozott lány, ráadásul az a fajta szarkasztikus-ironikus humor is a sajátja, amit én nagyon szeretek. Ugyanakkor Cinder élete és problémái nagyon szépen bemutatják egyrészt valakinek a fiatalkori énkeresését, másrészt pedig azt, hogy milyen érzés, amikor valaki más mint a többiek,  például valamilyen testi fogyatékossággal küzd. Cinder a regény folyamán megpróbálja kideríteni, honnan származik (mert a balesete előtti időkre nem emlékszik), hogy hova is tartozik valójában, és mi az élete értelme. Végül pedig fel kell nőnie, és vállalnia kell a felelősséget valamiért, amiről sosem gondolta volna, hogy az ő ügye lesz.

A könyv másik főszereplője, akit szintén nyomon követhetünk, az Kaito herceg (Kai). Neki az ország vezetésének felelősségével kell megbirkóznia egy igencsak válságos időszakban, amikor a halálos kór és a külső ellenség formájában is veszély fenyeget, és a Föld újra egy nagy háború szélére sodródott. Tetszik a hercegben, hogy nem egy kész kis csodacsászár, látszik rajta, hogy azért még nem elég érett ehhez, a tárgyalásokon sokszor meggondolatlan, lobbanékony. Mégis jó uralkodó lesz belőle, hiszen mindennél fontosabb számára az országa meg a népe. A kis románcuk Cinderrel épp csak bimbódzik, épp ezért nagyon tiszta és ártatlan, szerintem rettentően aranyos, mégis a helyzethez megfelelő mértékben komoly és érett. Én szurkolok nekik. :)

Ahogy közelítettem a könyv végéhez, úgy vált számomra egyre világosabbá, hogy ennek már megnyugtató lezárása ilyen rövid terjedelemben nem lesz. A könyv nem teljesen követi végig a Hamupipőke történetét, a beteljesedés teljesen kimarad belőle, és így sikerül egy keserédes véget kapnunk, amit nagyon értékeltem. Ja igen, meg hát ház méretű függővéggel zárul a regény, épp a legizgalmasabb helyen hagyta abba Meyer, lesz miért várni a folytatást.

Cinder és Kai története nyilván tovább folytatódik majd a The Lunar Chronicles következő részében, de hogy milyen formában, az egy jó kérdés, hiszen a sorozat négy kötete négy különböző főszereplő sorsát követi végig négy különböző kontinensen, és mindegyik egy-egy tündérmese feldolgozása. Én személy szerint nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fogja Meyer mindezt értelmesen összefésülni, bár néhány kapcsolódási pontot már láttam ebben a kötetben is. A következő könyvről annyit lehet tudni, hogy Scarlet címmel jelenik meg 2013-ban, Európában fog játszódni, és Piroska történetét ismerhetjük meg benne egy teljesen új nézőpontból. :)

Cselekmény, történetvezetés: 10/9

Stílus: 10/10

Szereplők: 10/10*

Érzelmek: 10/10

Nyelvi nehézség (angol eredeti): 10/8 – Azért odafigyeléssel kellett olvasni, és néhol még szótár sem ártott.

Összesen: 10/10

Egyéb (spoileres):

Borító(k): Rettentően tetszik, főleg a felirat, de az egész nagyon jó, és illik a könyvhöz.

Kedvenc szereplők: (1) Cinder (2) Kai (3) Iko (4) Dr. Erland (5) Peony

Kedvenc jelenetek: (1) a bál (2) Kai és Cinder a liftben (3) Peony halála (4) a befejezés (5) tükör a tálban

Mélypont: ööö… nem volt

Kedvenc ötlet: az EGÉSZ világfelépítés

Ally Condie - Matched

(Könyvkuckó)

Ismét egy könyvmolypárbajos olvasmányomról fogok írni, ezúttal az egyik angol nyelvű könyvemről.

Cassia Reyes világa tökéletes: a Társadalomban nincsenek betegségek, se háborúk, mindenki nyugodtan, kiegyensúlyozottan éli pontosan nyolcvan évig tartó életét, egyforma házakban, egyforma ruhákban, minden pontosan irányítva. A lány életének nagy pillanata érkezik el a tizenhatodik születésnapján, a Párosító Bankett estéje, ahol végre megtudja, ki lesz az a fiú, akit az elemzések alapján tökéletesen hozzáillőnek tartanak. A társa, akivel majd randevúzni fog, akivel összeházasodik, akitől gyerekei lesznek… szinte hihetetlen módon Cassia ismeri a párját: Xander az, gyerekkori legjobb barátja, őt pedig bármelyik lány szívesen elfogadná. Csakhogy amikor otthon meg akarja nézni Xander adatlapját, furcsa dolog történik: egy pillanatra egy másik fiú arca jelenik meg a képernyőn, ráadásul Cassia őt is ismeri. Persze gyorsan biztosítják arról, hogy hiba történt, és még mindig Xander a párja, de ő akaratlanul is egyre kíváncsibb lesz a másik fiúra. Ky a családi múltja miatt bent sem lehetett a sorsolásban… de mi van, ha mégis ő lenne az igazi?

Nagyon szeretem a disztópia műfaját, ez a világ pedig az első pillanattól fogva elvarázsolt, mert egy régesrégi nagy kedvencemre, Az emlékek őrére emlékeztetett. Mindkettőnek a lényege, hogy a tökéletes, irányított, mederben tartott élet fenntartásának érdekében elveszik az emberektől a választás lehetőségét, mindazt, ami egyéniséggé teheti őket. A gondtalan jelen képéért pedig teljes mértékben elvetik a küzdelmes múltat. Így Cassia világában csak száz-száz maradhatott fent a művészeti alkotások közül, minden mást megsemmisítettek. Ezen kívül a múltat őrzik még az örökölhető tárgyak, mint például a lány púderesdoboza. (Ezek elvileg nagyon ritkák, de jóformán minden gyereknek van az utcában… sebaj.)

Amióta elolvastam ezt a könyvet, azóta próbálom megmagyarázni magamnak, mégis mi nem tetszett benne, mert annak ellenére, hogy sok potenciál lett volna a történetben, mégsem sikerült nálam átütő sikert elérnie. Talán túl sokat vártam tőle az interneten kialakult hatalmas népszerűsége miatt.

Mert akárhogy erőltetem magam, én nem bírok sokkal többet látni ebben a könyvben, mint egy romantikus sztorit. Tisztességesen meg van írva, az igaz, meg néhol foglalkozik komolyabb témákkal is, de alapvetően mégiscsak az a lényeg, hogy Cassiának meg Kynak sikerül-e összekavarnia a gonosz Társadalom akarata ellenére is, vagy sem. (És a sikerben nagyjából a huszadik oldal után már egyáltalán nem kételkedtem.) Ennek hatására aztán az eddig egész életében teljesen szolgalelkű Cassia rájön, hogy mégiscsak király dolog az a szabad akarat, és a felismerésnek köszönhetően hibát hibára halmoz. Őszintén szólva nem éreztem elég súlyosnak a vívódását a kötelessége és Ky között, mert szinte azonnal hagyta, hogy legyőzze őt a kísértés, ami elég szánalmas dolog. Mindazonáltal egyszer sem izgultam különösebben a könyv olvasása során, valahogy a veszélyek sem tűntek olyan reálisnak és komolynak. Végig vártam, hogy történik valami nagy volumenű, amitől majd azt mondom, hogy na igen, erre vágytam, de ez valahogy kimaradt a könyvből. Nem mondanám, hogy untam, de néha nem voltam messze tőle.

Önmagában a lassabb sodrású sztorit megmenthetnék a jó karakterek, de nálam Cassiánál elvetélt ez a dolog. A csaj annyira sötét, szánalmas és idegesítő, hogy az már fizikailag fáj, ráadásul még önző is, ha mérlegeli is a döntés közben mások érdekeit, végül mégis úgy cselekszik, hogy az lehetőleg mindenkinek rossz legyen. Persze, megértem én szegény nyomorultat, nem lehet egykettőre lángész lázadó belőle, miután a Társadalom agymosásában engedelmes, mosolyogva bólogató bábuvá nevelték, de azért furcsa, hogy azok a dolgok, amiket én elsőre természetesnek vettem, csak akkor estek le neki, amikor a szájába rágták őket. Ky viszont kellemes karakter, hihetetlen izgalmas a titokzatossága, és nagyon tetszik benne a rejtőzködő, konfliktuskerülő magatartása is, csak azt nem értem, hogy vetkőzhet ki ebből szinte egykettőre Cassia hatására. Fordított helyzetben előnyös a változás: a lány ennek a szerelemnek a hatására sokkal érettebb lesz, és kezdi jobban átlátni a világ dolgait, úgyhogy egyre elviselhetőbb lett a számomra.

Természetesen ebben a könyvben is megkapjuk a betevő szerelmi háromszögünket (hogy én ezt mennyire kezdem unni!), aminek harmadik tagja ugyebár a feljebb emlegetett Xander, de míg ő a fülszövegben igen fontos szerepet tölt be, a történetben annál kevésbé. Eleve lesír a szegénykémről, hogy vesztésre van ítélve, nyilván nem rúg labdába az ismert, a biztonságos, a kalandos, tiltott szerelemmel szemben. Amit azonban furcsálltam, hogy Cassiának ez alig okozott lelki tusát, meg úgy általában nem nagyon foglalkozott a fiúval, leginkább csak kihasználta, amikor jól jött valamihez a segítsége. Mutatóban azért elszégyellte magát, de szerintem ez aránytalanul kevés volt. Ha ilyenek a barátaink, minek kellenek ellenségek? Ami viszont kellemes meglepetésként ért Xanderrel kapcsolatban, hogy nem kizárólag az eszményített jófiú szerepében tűnt fel, akadtak azért igen sötét foltok az ő múltjában is, talán kiderül még róla pár érdekes dolog a későbbiekben.

Ki kell még emelnem pozitívumként Cassia családját, akik egytől-egyig nagyon jó kis mellékszereplők voltak, főleg a szülők meg a nagypapa, akiken keresztül láthattuk, milyen ebben a társadalomban élni, teljesen alárendelve az egyéniségünket, avagy csöndesen lázadozva. A többi mellékszereplőt nem éreztem igazán kidolgozottnak, sok pluszt nem nyújtottak.

Mindent egybevetve kellemes könyv volt ez, csak semmi különöset nem adott, főleg ahhoz képest, mekkora durranásként harangozták be. Kíváncsi vagyok azért a folytatásra, ha ezt a szintet meg tudja ütni, akkor már jól elleszek vele. (Ja mert amúgy ez is egy trilógia első része, mert azokból sosem elég.)

Cselekmény, történetvezetés: 10/8

Stílus: 10/10

Szereplők: 10/7

Érzelmek: 10/8

Nyelvi nehézség (angol eredeti): 10/6 – Nem emlékszem semmilyen nehézségre a megértésben, egyszer sem éreztem ingert arra, hogy szótárat használjak.

Összesen: 10/8

Egyéb (spoileres):

Borító(k): A könyv legjobb része. Nagyon szép, rendkívül ötletes, és illik a könyvhöz. Tökéletes.

Cím: A magyar fordításnak nem sikerült felérnie az eredetihez, még szerencse, hogy azt is odaírták a borítóra.

Kedvenc szereplők: (1) Ky (2) Xander (3) Cassia apukája (4) Cassia nagypapája (5) Cassia

Kedvenc jelenetek: (1) Ky elhurcolása (2) az erdős jelenetek (3) a nagypapa halála (4) Cassia szortírozó vizsgája (5) a kezdés

Mélypont: amikor Cassia azon szenved, hogy akkor ő most Xandert és az előírt életet választja, majd nagyjából öt oldal után rájön, hogy nem bír ellenállni Kynak (gratulálok, van ám akaratereje)

Kedvenc ötlet: az üzenetek