A 2011-es évről

Forrás: http://lenabelicosa.blogger.hu

A tavalyi évről sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy könyvekben szegényen telt volna. Következzen egy rövid összegzés olvasói teljesítményeimről, egy kis statisztika, illetve az év legjei!

Az újévi fogadalmaim között szerepelt tavaly, hogy megpróbálok minél több jó könyvet elolvasni (később 50 elolvasott könyvben számszerűsítettem). Ez sikerült: 2011-et 51 elolvasott könyvvel zártam, figyelembe véve az újraolvasásokat, versesköteteket (bár abból nem mindet) és a mangákat is. Ez a szám nagyjából duplája a tavalyi teljesítményemnek, úgyhogy azt hiszem, elégedett vagyok. Nagyjából kijön az egy könyv/hét átlag, amit főleg azt figyelembe véve jó, hogy pár kötettel meddig elszöszmögtem.

Forrás: http://torontoismytown.blogspot.com

Beszerzéseket tekintve a kötetek közel harmada (16 db) került ki a könyvtárból, 7-et kölcsönbe kaptam (14%), a többihez saját vagy családi könyvgyűjteményből jutottam hozzá. Egy új médiumot is felfedeztem tavaly: az elolvasott könyveim közül 9 (18%) e-könyv volt. Mindegyiket laptopon olvastam, e-könyv-olvasó híján, remélem, az az idei év újítása lesz.

Összesen az év során a család olyan 50.000 Ft körüli összeget költött könyvekre, ezekből gyakorta ajándékoztuk is egymást, én a magam részéről legalább három kötetet adtam ajándékba idén.

(Számomra) Meglepő módon, olvasmánylistámban többségében férfi írók művei szerepelnek, a figyelmemre érdemes könyvek csupán egyharmadát írták a gyengébbik nem képviselői. A magyar szerzők aránya még ennél is rosszabb: csupán 5 könyvet olvastam idén magyar írótól, kettőt valószínűleg csak azért, mert kötelező volt. Örvendetesebb adat, hogy nőtt az angol eredetiben elfogyasztott könyvek aránya. Ezek közül szintén 5 került az utamba.

Belekezdtem pár sorozatba is, a Rettentő gyönyörűség, az Angelfire és a terjedelmesebb Démonvilág meg Francia história említendők meg.

Jövő évre cél az olvasott könyvek számát szinten tartani, valamint növelni a magyar szerzők, illetve az angol nyelvű olvasmányok arányát.

Az év legnagyobb eseménye mégis ennek a blognak a megnyitása volt. :D Nem számítottam rá, hogy még valaha is nekiállok valami ilyesminek, mint a blogolás, aztán mégis itt vagyunk. :D És élvezem, szeretek könyvajánlókat írni. Nem vagyok ugyan hipernépszerű, de azért tudom, hogy olvasnak, és ez jó érzés.

Akkor jöjjenek az év legjei. Általános toplistám:

1. Suzanne Collins: Futótűz/ A kiválasztott

Nem akartam két külön helyet a listán, mert együtt érdemlik meg az első helyet, vagy még inkább hármasban az első résszel, mert határozottan ez a trilógia volt számomra az év legnagyobb olvasmányélménye. Egy disztópikus világban modern rabszolga-felkelés történeten keresztül vall a háború szörnyűségeiről, az emberek szörnyeteggé válásáról, a szabadság igazi jelentéséről. Nagyon jó, csak ajánlani tudom.

2. Jay Asher: Tizenhárom okom volt

Mindig is érdekelt az öngyilkosság, mint téma, és szerintem ez a könyv nagyon jól, fiataloknak szóló módon foglalkozik vele. Nem értettem meg belőle, mi adhat okot az öngyilkosságra, de már jobban bele tudom élni magam azok helyzetébe, akik mégis meghozták ezt a döntést. Ez szerintem nagy eredmény.

3. John Green: Alaska nyomában

Hasonló, mint az előző, mégis nagyon más. Humorosabb, könnyedebb, emészthetőbb könyv, de jobban megmozgatja az ember gondolkodását, súlyos kérdéseket vet fel, amire magunknak kell megtalálni a választ.

4. Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Különös, kicsit hátborzongató hangulatú történelmi regény az 50-es évek katalán valóságából. Emellett kicsit krimi, kicsit lélektani regény, és a romantikus szál is nagyon jó benne. Arról nem is beszélve, hogy a stílusa csodaszép. Csak ajánlani tudom.

5. Stephenie Meyer: A burok

Ahhoz képest, mennyire tartottam ettől a könyvtől, egész jónak éltem meg. A Föld testrabló űrlények általi megszállását mutatja be – egy idegen szemszögéből. A számomra ideálisnál talán egy kicsit több romantika szorult belé, de azért foglalkozott más érzelmekkel is bőven, határozottan kellemes olvasmány volt.

6. E. M. Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

Kegyetlenül őszinte háborús regény, vallomás egy generáció életének tönkremeneteléről. Nagyon őszinte, nagyon igaz, és nagyon szép a maga kétségbeejtő módján.

7. Christopher Moore: Biff evangéliuma

Hiába vagyok gyakorló katolikus, engem kilóra megvett ez a könyv. :D Vicces, aranyos, megható, és meglepően sokat mond a hitről. Nem megbotránkozni kell rajta, hanem meg kell próbálni megérteni.

8. William Golding: A legyek ura

Régóta halogatott, de végül nagyon megszeretett klasszikus. Odavoltam a tájleírásaiért, a karakterekért, a vége pedig tényleg felkavaróra sikerült.

9. Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól

Különleges hangulatú életrajzi regény egy nagyon más kulturális körülmények között élő aprócska ázsiai népcsoport, a moszók világából, egy olyan nő tolmácsolásával, aki ebből a zárt világból elindulva vált híres énekesnővé, majd modellé.

10. Courtney Allison Moulton: Angelfire

Néha már kezdem elveszteni a hitemet a YA-műfajban a sok elrettentő példát olvasva, de egy-egy ilyen gyöngyszem mindig visszahozza a kísérletező kedvemet. :D Ez egy kellemes kis harcolós urban-fantasy angyalokkal és keresztény mitológiával, már nagyon várom a folytatását.

Egyéb díjak:

Az év legrosszabb könyve: Kemény verseny volt ebben a kategóriában, végül kéz a kézben W.M.P. Young: A viskó, illetve Nicholas Evans: A suttogó végeztek itt holtversenyben. Mert, ha különböző okokból is, de a hajamat téptem tőlük. Határozottan idegesítő könyvek voltak a számomra. Ráadásul rövid időn belül olvastam őket (ugyanabban a hónapban).

Az év legpozitívabb csalódása: A burok, mert soha nem számítottam rá, hogy Stephenie Meyer olyat tud írni, amit én lelkesedve olvasok. :D

Az év kedvenc témája: az öngyilkosság. Két könyv is bekerült a TOP 10-be, illetve még olyan kötetekben is előfordult a kérdés, amikre nem is számítottam (A kiválasztott, Biff evangéliuma).

Az év kedvenc műfaja: Lélektani. Nagyon szeretem az emberek személyiségét boncolgató írásokat, így sok olyan könyv kerül a kezemben, ami legalább részben ezzel foglalkozik.

Az év kedvenc női főszereplője: Izé, nehéz dönteni, általában nem vagyok ellötyögtetve a női szereplőktől. Talán Ellie-t mondanám az Angelfire-ből, ő megmaradt, mint különösen szimpatikus főszereplő. A második helyen, közel hozzá April áll a Ten Things We Did-ből, a harmadik helyen Bec az Áldozatból.

Az év kedvenc férfi főszereplője: Hát, ha Peeta Az Éhezők Viadala-trilógiából főszereplőnek számít, akkor ő az abszolút kedvenc. Olyan hypeolást csaptam körülötte, hogy még magamat is megleptem. XD Második Pufi az Alaska nyomábanból, harmadik Daniel, A szél árnyéka főszereplője.

Az év kedvenc női mellékszereplője: Cirip-cirip… női mellékszereplőkre még kevésbé emlékszem, mint főszereplőkre… megvan! Juni a Vérfüredből. :D

Az év kedvenc férfi mellékszereplője: Finnick Odair Az Éhezők Viadalából. Magasan. :D

Az év kedvenc állatszereplője: Minimális konkurenciával Kökörcsin nyert, Az Éhezők Viadala-sorozat ocsmány macskája. :D

Az év kedvenc humoros könyve: Ha pusztán az egységnyi szövegre jutó röhögés mennyiségét nézem, akkor egyértelműen a Piszkos Fred, a kapitány viszi a prímet. Egyéb szempontokat is figyelembe véve a Biff evangéliuma is szóba jön.

Az év legjobb írója: Hosszas megfontolás után A szél árnyéka íróját, Carlos Ruiz Zafónt választanám, mert annyira elvarázsolt, hogy azonnal meg kellett vennem az író másik magyarul megjelent könyvét, amit idén tervezek elolvasni.

Nagyjából ennyi, már így is kicsit megterhelő post lett asszem így hosszúság szempontjából. A végére jöjjön egy kis random: csak szerintem vicces, hogy a két könyvsorozat borítói pontosan ugyanazokat a színeket használják, csak fordított sorrendben?