Idézet


2011. szeptember 28., szerda

A démonok visszatérnek… és ezúttal kamera is van náluk!


Darren Shan – Démonvilág III. – Vérfüred -  A vágás halálos
(Könyvkuckó)

Figyelem! Mivel ez egy sorozat többedik részének ajánlója így SPOILEREKET tartalmazhat. Az előző részekről írt ajánlók itt érhetők el: 1. Démonmester 2. Démontolvaj.

Már két és fél hónap is eltelt, a könyv olvasása óta, így kicsit nehéz lesz, de próbálok ide varázsolni egy szép ajánlót.

Grubbs úgy gondolja, vele már megesett annyi szörnyűség az életben, hogy története lassan elérhetné a boldog befejezést. Azonban a valóságban boldog vég szinte soha nem következik be, erre szép lassan rájön. Bár Dervish visszatért hozzá Vész herceggel folytatott ádáz csatájából, nagybátyja valószínűleg soha nem fog teljesen rendbe jönni. Rémálmok kínozzák, gyakran teljesen elveszíti az önuralmát, és ilyenkor kis híján kárt tesz magában vagy az unokaöccsében. Mire ezzel megtanulnának együtt élni, aggasztó dolog történik: felbukkan a Bárányok egyike, ez pedig újabb álmatlan éjszakák sorát okozza hőseinknek. Amikor egy híres horrofilm-rendező felkéri Dervisht, hogy legyen legújabb, démonokkal foglalkozó produkciójának szakértője, a férfi úgy gondolja, jót fog tenni nekik egy kis környezetváltozás. Grubbsszal és Bill-Evel együtt kiköltöznek hát a forgatás helyszínére, Vérfüred városába, ahol a fiúk együtt élnek a színészpalántákkal és a stábtagok gyerekeivel. Azonban nem sokára baljós események kezdenek kibontakozni a városkában, és Grubbs hamarosan rájön, hogy itt bizony megint az életük a tét…

Valahol azt olvastam, hogy az alapötlet, miszerint egy horrorfilm forgatására helyezi Darren a könyv helyszínét, majdnem olyan, minta a saját regényéhez írna fanfictiönt. Ebben van valami, ugyanakkor pont ez a jó benne, hogy nem számítanánk rá, és nagyon más, mint az előző két könyv.

Ami hasonló, és amihez már egészen jól kezdek hozzászokni, az a démonok jelenléte és „áldásos” tevékenykedése. Már egy mondat után tudom, hogy az adott mellékszereplő szétszaggatva végzi-e vagy sem, és hajlamos vagyok azt skandálni: „salalalla, teljesen mindegy, hogy mit csinálsz, mert úgyis kihúzzák a beled, salalala…” és általában igazam lesz. :D Viszont ebben a kötetben teljesen megettem a történet nagy fordulatát (ami mondjuk lehetett volna később is), ez pedig tetszett. Szeretek meglepődni.

A fontosabb szereplők körében is érdekes erőviszony-változásokat hozott ez a könyv. Bár Dervish árnyalatnyit gyengébben teljesített ebben a kötetben, azért még mindig ő a nagy kedvencem, Grubbs viszont szép lassan kezd kiesni a pikszisből. Valahogy túl bizonytalan, túlságosan aggályoskodó főhősnek, ami mondjuk jó, hogy nem egy tucatkarakter, de azért lehetne némileg aktívabb is. Bill-E ebben a részben sokkal szimpatikusabb volt számomra. Az is tetszett, hogy akadt pár erősebb női karakter, megspékelték a belsőszerv-fröcsögést egy kis szerelmi szállal, ez már nagyon kellett a történetnek. Egyre több a kapcsolat a másik szállal, ennek szintén örültem.

Összességében véve szórakoztatónak találtam a könyvet, megkaptam belőle egy hónapra előre az írott véradagomat, már csak valami kis plusz hiányzik, hogy nagyon lelkesedjek a sorozatért. :D Talán a következő kötet meghozza az áttörést, amit nagyon várok, mert ott lép be a harmadik szál…

Cselekmény, történetvezetés: 10/8
Stílus: 10/9
Szereplők: 10/8
Érzelmek: 10/8
Összesen: 10/8


Enyhén spoileres infók:

Borító(k): A libafoszöld szörnyike sárga háttér előtt már szinte szavakkal kifejezhetetlen mértékben rusnya.

Kedvenc szereplők : (1) Dervish (2) Juni (3) Bill-E (4) Grubbs (5) Boo Kooniart

Kedvenc jelenetek: (1) Grubbs rájön, hogy az egész laboratóriumos dolog csak egy álom (2) Grubbs ott marad, hogy Dervishsel harcoljon (3) betörés a D-épületbe (4) kezdés (5) Grubbs színt vall Juni előtt

Mélypont: nem emlékszem ilyenre… túl rövid volt hozzá a könyv

Kedvenc ötlet: hogy egy álomba bezárva próbálják őket a városban tartani

2011. szeptember 18., vasárnap

Az Olvasók Viadala – 1. téma




A molyon indult egy. a fenti címet viselő verseny, aminek az a lényege, hogy különböző kérdések kifejtésével lelkileg felkészítsük magunkat az Éhezők Viadala-trilógia záró részének, a  Mockingjaynek magyar megjelenésére, illetve a filmadaptációra.

Az első hónap kérdései a következők:

Fejtsd ki bővebben, hogy mit tennél, ha Te magad lennél az egyik Kiválasztott Az Éhezők Viadalán. Feláldoznád -e magadat egy szeretted helyett, úgy ahogy Katniss is tette? Véleményed szerint képes lennél helytállni a Viadalon? Ha igen, miért? Ha nem, miért? 
Milyen stratégiát követnél, hogy életben tudj maradni, és Te győzhess? Milyen eszközökkel harcolnál? ( Pl: kard, tőr, nyíl stb.) Írd le, hogy szerinted milyen esemény vezetett az egykori 13 körzet és a Kapitólium kialakulásához! (Tulajdonképpen előzménytörténet.)

Nem tudom, mit tennék, ha nekem is ott kéne állnom a többi korombeli fiatal között, és a sorsolás eredményére várnék. Nyilván egész végig az hajtogatnám, hogy csak ne engem, Istenem, csak ne engem. Ennek ellenére, nem tartom kizártnak, hogy önként jelentkeznék valaki helyett, aki nagyon közel áll hozzám (testvér, közeli barát), és akiről tudom, hogy valószínűleg még nálam is rosszabbak az esélyei.

Mert, ha abból indulok ki, hogy nagyjából ugyanolyan lennék abban a világban is, mint a valóságban, akkor nem sok reményt jósolok magamnak. Nem vagyok erős, se ügyes, különleges adottságokkal sem rendelkezem, az eszemen kívül nem sok mindenre hagyatkozhatnék. A Játékmeserek helyében én nagyjából 10/4 pontra értékelném magam.

Ennek ellenére persze megpróbálnék harcolni, már csak az életösztön végett is. A fizikai adottságaimat figyelembe véve valószínűleg jobban boldogulnék távolsági fegyverekkel (egész ügyesen lövök íjjal, bár közel sem olyan jól, mint Katniss), és szívesen megtanulnék pár csapdaállítási technikát is, biztos, ami biztos. Viszont, mivel nem kenyerem a verekedés, elég minimális esélyt látok rá, hogy a Bőségszarunál bármit is tudnék szerezni. Az pedig elég nagy szívás.

Ha lenne lehetőségem rá, talán megpróbálnék szövetségre lépni valakivel, viszont csak olyan emberrel, akiben 110%-ig megbízok, mert különben napi huszonnégy órában azon pörögnék, hogy vajon mikor fog elárulni és/vagy megölni. Akár egyedül lennék, akár csapatban, valahogy mindenképpen megpróbálnám ellehetetleníteni a Hivatásosokat, például megmérgezném valamivel az ivóvízellátásukat, de nagy hatással volt rám az is, amikor Katniss fölrobbantotta az élelmiszerraktárukat.

Azt sem tartom kizártnak, hogy csatlakoznék a Hivatásosokhoz, bár kisebb csoda kéne hozzá, hogy ne akarjanak engem azonnal lekaszabolni, de talán meg tudnám győzni őket valamivel. Ha ez sikerülne, akkor belülről próbálnám bomlasztani a csapatot, mondjuk, megölném az egyiküket, és rákenném valakire, hogy ne tudjanak olyan jól együtt dolgozni, majd lelépnék, amikor már elég nagy a fejetlenség.

Hogy alakulhatott ki a Kapitólium? Nos, ahhoz, hogy erre a kérdésre valószínű választ tudja adni, sokkal több információ kéne, mint amit az írónő a rendelkezésünkre bocsátott, például arról, hogy mi van a világ többi részén, de azért megpróbálom. Szerintem a környezeti katasztrófák (valamelyik térképen a partvonalat jelentős tengerszint-emelkedést feltételezve ábrázolják), illetve egy Világháború méretű globális válság együttes jelentkezése okozhatta az Egyesült Államok összeomlását. A gazdasági gondokkal küszködő nagyhatalom talán vesztesként került ki egy nemzetközi konfliktusból, miközben a lakosság nagy része odaveszett vagy földönfutóvá vált. Ebben a kétségbeejtő helyzetben nagy valószínűség szerint egy diktátor, egy karizmatikus vezető ragadta magához a hatalmat. Ő alapíthatott egy olyan városállamot (a Kapitólium elődjét), aminek akkor még a megmaradt lakosság nagy része a tagja lehetett.

Néhány évtized alatt azonban ki kellett derülnie, hogy ez a rendszer nem önfenntartó, így a vezetőség úgy döntött: olcsó földekkel kicsábítja a megmaradt üres területekre a lakosság alsó rétegeit, akik a helyi erőforrásokat kihasználva lassan kezdték feltámasztani a gazdaságot. Így alakulhattak ki a Körzetek.

Azonban a Körzetekben dolgozók hamarosan azonos jogokkal akartak rendelkezni, mint a kiváltságos Kapitólium lakói, amit a fentiek nem szándékoztak megengedni nekik, hiszen abból tartották fent rendkívüli életszínvonalukat, amit ők megtermeltek. És nyugodtan dönthettek így, hiszen a katonaság tagjai mind a Kapitóliumban maradtak, ugyanúgy, ahogy a csúcstechnológiás fegyverek is…

Ennyi lenne az első téma, októberben újra jelentkezem! :)

2011. szeptember 7., szerda

Joanne Harris: Ötnegyed narancs


(Könyvkuckó)

Utolsó listás könyv ajánlója az utolsó pillanatban.

Framboise Dartigen megözvegyülése után úgy dönt, visszatér kora gyermekkora színhelyére, a Loire menti Les Lauves faluba. Itt felelevenítve azokat a recepteket, amiket még az anyjától tanult, éttermet nyit, de kapzsi rokonai nem hagyják, hogy élvezze a sikert. Mesterkedésük pedig azzal fenyeget, hogy fény derül Framboise féltve őrzött titkára…

Ugyanis a nő nem önszántából hagyta el a II. Világháború alatt a falut. Köze volt hozzá egy narancsnak, egy Öreganyó nevű csukának, egy német katonának, egy kocsmai verekedésnek, és persze az akkor még csak kilenc éves Framboise-nak. Ők együtt alapjaikban rengették meg a kislány özvegy édesanyjának, két testvérének, sőt, egy egész falucskának az életét. Hogy hogyan? Nos, ez nem maradhat örökké Framboise titka.

Mint már lehet sejteni, a cselekmény két szálon fut: az egyik Framboise jelenét meséli el, a másik azt a bizonyos gyerekkori történetet. Kezdetben ez eléggé zavaros volt, de a végére szépen kitisztult minden. Bár a múltat jobban szerettem, a jelen, az újrakezdés története is egészen sok megható, élvezetes jelentet tartogatott, és több szereplő jelleme igazán csak itt bontakozott ki.

A szereplők nagy részével nem vagyok megelégedve, olyan értelemben, hogy nem szerettem őket. Framboise anyja összeférhetetlen jellem (bár van oka rá), és sajnos az írónő direkt arra ment rá, hogy mennyire hasonlítanak a lányával, így a főszereplőt se tudtam megkedvelni. Rettentően idegesített például, ahogy a gyerekeikkel bántak (miért nem lehetett őket normálisan szeretni, MIÉRT?). Framboise jelleme kiskorában még csakcsak elment (bár túl éretten viselkedett a korához képest), de felnőttkorában határozottan kellemetlen volt ő is. A testvérei pedig egyszerűen gyenge jellemek, egyáltalán nem ragadtak meg. Még Tomas, a német katona fogott meg a leginkább, illetve Paul, aki a maga módján nagyon érdekes jellem. :)

Harris fogalmazásmódja gyönyörű, ezt már korábban is tapasztaltam, és ezúttal sem csalódtam benne. Nagyon könnyű is volt olvasni, csak úgy faltam az oldalakat. Az egyetlen negatívum ezen a téren a rengeteg a francia kifejezés, amit én angolos-németesként nehezen emésztettem meg. :D A német mondatoknak ellenben megörültem.

A szerelmi szálak nagyon jól eltaláltak, amolyan boldog-boldogtalan, elvesztős-megtalálós szerelmek vannak a könyvben, nem rózsaszínek, viszont nagyon hihetőek. Úgy szurkoltam a jelenkori szerelmi szálnak, de úgy. :D

Mindenkinek ajánlom a könyvet, aki szereti a kicsit más nézőpontú háborús regényeket, a varázslatos francia tájat, a jó ételeket-italokat, a mély érzelmeket és a gyermeki bolondságokat. Ez a kötet méltó lezárása volt számomra a Könyvmolypárbajnak.

Cselekmény, történetvezetés: 10/9
Stílus: 10/10*
Szereplők: 10/9
Érzelmek: 10/10
Összesen: 10/9,5


Enyhén spoileres infók:

Borító(k): Gyönyörűek a színei, és imádom az a rengeteg kis apróságot a polcokon, rettentő hangulatos. A lentebb szereplő borító pedig olyan kis kedves és régies. :) A cím is nagyon eltalált.

Kedvenc szereplők : (1) Paul (2) Tomas (3) Framboise (4) Reinette (5) Pistache

Kedvenc jelenetek: (1) Tomas halála (2) Paul és Framboise a kocsmánál (3) befejezés (4) a ház felgyújtása (5) Framboise pénzt szerez a folyóból

Mélypont: Framboise jelenkori szenvedései a gyerekeivel kapcsolatban

Kedvenc ötlet: a narancs körüli események… nagyon gonosz, de milyen jó terv :)