(Könyvkuckó)
Szavaztattam
még annak idején, hogy melyik nyári olvasmányomról alkossak itt véleményt, és
mivel erre esett a legtöbb szavazat, így teljesítem a közönség kívánságát.
Emlékszem,
még tavaly nyáron azért vettem meg a könyvet, mert olvastam róla egy pozitív
ajánlót, és nem volt mire költenem az ajándék könyvutalványomat, így ez lett
belőle. Aztán amíg el nem kezdtem olvasni, azon paráztam, hogy biztos nem lesz
jó a könyv, mert csak nem bírják megállni, hogy vámpírokat rakjanak bele, vagy
valami más borzalmatosságot, és biztos egy ilyen lapos, romantikus izé lesz
belőle. Hát, ilyen szempontból pozitívan csalódtam. :D
Gemma
Doyle cseppet sem átlagos életet él Indiában, amikor is egy napon édesanyja
bizarr gyilkosság áldozatává válik. Az ügyet eltussolják, Gemma senkivel nem
beszélhet a történtekről, mint ahogy apja ópiumfüggését is titokban kell
tartania. Hogy biztosan jó helyen legyen, Angliába viszik, ahol a híres-hírhedt
Spence Akadémia növendékéve válik. Gemma itt mindent megtesz, hogy
beilleszkedjen a lányok közé, mégsem tud szabadulni kívülállósága érzésétől.
Ráadásul egyre jobban aggasztják azok a különös látomások, amik mind gyakrabban
törnek rá, és ha mindez még nem lenne elég, az
az indiai fiú is felbukkan, akivel utoljára édesanyja halálakor
találkozott…
Ha
lerántom a könyvről a fantasys részt, akkor végig az a benyomásom volt, hogy
tulajdonképpen az Abigélt olvasom viktoriánus kiadásban. Persze tudom, hogy
ennek semmi alapja, Bray nyilván nem ismerheti az említett magyar regényt, de
ettől még nagyon hasonló hatást keltett bennem a könyv. A történet alapvető
vonulata (szerencsétlen sorsú, félárva lányt benyomják egy bentlakásos iskolába,
ahol úgy érzi, senki sem érti meg, megpróbál beilleszkedni a zárt közösségbe,
hatalmas nehézségek árán végül sikerül, de szembe kell néznie a külvilágban rá
leselkedő veszéllyel… ) egy az egyben azonos séma. A karakterek nagy része
(Gemma és Gina, a mogorva, zárkózott főszereplők; a népszerű lány; a szegény,
de tehetséges lány, stb.) is könnyedén megfeleltethetők.
Ami
nagy különbség, hogy míg az Abigél esetén minden karakter nagyon ül, a Rettentő
gyönyörűség esetén ez kevésbé áll fent. A főszereplő itt is nagyon jó, de a
lányok, akármilyen háttérrel is érkeztek, felszínesnek, áttetszőnek tűnnek, a
barátságuk pillekönnyű. Persze nem állítom, hogy minden karakter rossz, például
Kartikban is van bőven fantázia (ami egyelőre kihasználatlanul maradt), és
amennyire fel tudom idézni, a felnőtt karakterek egészen jók voltak, például a
rajztanárnőt nagyon szerettem.
Ha
hozzáveszem a dologhoz a fantasys vonalat, akkor az némileg javítja a képet. A
másik világba átlépés ugyan nem valami eredeti, de amilyen ez a világ… hát az
nagyon tetszik. Kellemesen eredeti, kellemesen rejtélyes, megfelelően
varázslatos. Mondjuk talán kicsit túl sok a kérdőjel, de azért van még két
kötet, hogy megtudjunk, többet, nem igaz? A nyomozós szállal kapcsolatban
ugyanez a helyzet, az írónő épp csak elhint pár információt, étvágygerjesztőnek
jó, de egyelőre semmi több. Inkább Gemma öntudatra ébredése, beilleszkedési
problémái, illetve a viktoriánus hölgyikepalánták lázadozása áll a
középpontban.
Alapvetően
élveztem a könyvet, jó volt valamit olvasni ebből a miliőből, a cselekmény is
lekötött, mégis azt érzem, hogy egyelőre hiányzik valami ahhoz, hogy ez igazán
nagy kedvenc legyen. Talán majd a következő kötetekben megtalálom.
Cselekmény, történetvezetés: 10/9
Stílus: 10/9
Szereplők: 10/7
Érzelmek: 10/8 (túl kevés Kartik)
Összesen: 10/8
Enyhén
spoileres infók:
Borító(k): Rettentően gyönyörű (XD),
irtó jó a stílusa, az embernek azonnal kedve támad tőle elolvasni. :D
Kedvenc szereplők : (1) Gemma (2) Kartik
(3) a rajztanárnéni (4) Pippa (5) Gemma bátyja (akkor is ha genyó volt… annak
jó volt)
Kedvenc jelenetek: (1) Gemma azt
álmodja, hogy lefekszik Kartikkal (2) Pippa halála (3) kezdés (4) Kartik
felbukkanása az erdőben (5) Gemma megcsókolja Kartikot, hogy mentse a bőrüket
Mélypont: nem emlékszem különösen
lelombozó részre
Kedvenc ötlet: a világok működése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése