Idézet


2011. április 25., hétfő

Mirandolina

Egy napsütéses keddi délutánon az a szerencse ért minket, hogy kisbuszba pattanva Szekszárdra utazunk. Ennek az útnak célja is volt: megnézni a Német Színház különleges, kétnyelvű darabját.

Mirandolina okos, vonzó nő, aki ráadásul saját fogadójának tulajdonosaként anyagi biztonságban is él. Eddig minden házassági ajánlatot elutasított, pedig rengetegen versengenek a kegyeiért, amit ő egyáltalán nem bán. Aktuálisan három udvarló csapja neki a szelet: Fabrizio, hűséges pincére, kinek a kezét apja halálos ágya mellett ígérte, Conte d’Albafiorita az ajándékokkal kedveskedő felfuvalkodott aranyifjú, és a szerény anyagi körülmények között élő gáláns lovag, Marchese di Forlepopoli. Mindegyik fülig szerelmes, ahogy a férfiak többsége az lesz, amint ránéz Mirandolinára. Csak ez az új vendég nem! Ez egy lehetetlen pasas, egy utolsó nőgyűlölő! Így hát a csábos fogadósnőnek nincs más választása, be kell dobnia mindent, hogy jobb belátásra bírja a férfit. Arra persze nem számít, hogy időközben a saját nagyra becsült függetlensége is veszélybe kerül.

A darab nagyon különleges, és ezt nem csak az érdekes cselekménynek, a színes karaktereknek, vagy az icipici színházban megvalósított elképesztő, sokszor meghökkentő és nagyon mulatságos rendezői megoldásoknak köszönhetjük (a szereplők a sorok között játszottak, felmásztak a falakra, táncoltak a nézőkkel). A Mirandolina egyedülálló mű a magyar színjátszásban, hiszen nagyon ritkán láthatunk többnyelvű darabokat. Márpedig ez a mű három nyelven szólal meg: németül, magyarul és románul. És tapasztalat, hogy aki csak egy-egy nyelvet beszél ezek közül, a darab számára is érthető és élvezhető. A különböző nyelvek találkozására alapozott szóviccek pedig egyszerűen nagyszerűek.

Azon kívül, hogy a Mirandolina egy csodás, vidám, bohém és romantikus esti kikapcsolódást nyújt, kiváló példája soknemzetiségű hazánkban a kultúrák egymáshoz közelítésének, a megértés szándékának. Mellesleg nyelvtanulási lehetőségnek sem utolsó. Ezért örülök, hogy megnézhettem.


(A kép a Német Színház hivatalos oldaláról származik és Florian Ibrügger munkája.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése